Hollán Ernő (Szombathely, 1824. jan. 13. – Bp., 1900. máj. 26.): hadmérnök, altábornagy, államtitkár, az MTA tagja (l. 1858, r. 1861, t. 1872, ig. 1892). Tanulmányait a bécsi hadmérnöki ak.-n végezte (1839). Fehértemplomnál és Szenttamás ostrománál kitűnt vitézsége miatt Kossuth őrnaggyá és hadmérnöki főnökké nevezte ki. Erődítési munkálatainak nagy szerepe volt Pétervárad védelmében. A szabadságharc bukása után internálták, majd börtönbe vetették. Kiszabadulása után mint mérnök úttörő munkát végzett a talajjavítás terén, és szerepet vitt a dunántúli vasúthálózat kialakításában. Széchenyi döblingi bizalmas köréhez tartozott. 1865-től az ogy. tagja, 1867–70-ben közlekedési, 1970–72 között honvédelmi államtitkár. Jelentős szerepe volt a kiegyezés utáni közlekedéspolitika kialakításában, mely Bp. központi helyzetének megerősítésével Széchenyi elgondolásait kívánta követni. A vasútépítéseket helyezte előtérbe a vízi közlekedés rovására is. 1875-ben soron kívül tábornokká lépett elő, 1886-ban altábornagyként nyugalomba vonult, ugyanettől az évtől a főrendiház tagja. A Magyar Mérnök és Építész Egylet alapítója és első elnöke (1866–1885). Érdemei elismeréséül az Egylet 1885-ben Hollán Ernő-pályadíjat alapított az év legjelentősebb műszaki tanulmányának jutalmazására. – F. m. Magyarország vasúthálózatának rendszere (Bécs, 1856); Magyarország forgalmi szükségletei… (Pest, 1864). – Irod. Magyar műszaki alkotók (Bp., 1964).