Hollósy Simon (Máramarossziget, 1857. febr. 2. – Técső, 1918. máj. 8.): festő, a 19. sz.-i naturalizmus és realizmus egyik legkiválóbb magyar képviselője. Máramarosi örmény családból származott, apja a szabadságharc hatására vette fel a Korbuly név helyett a Hollósy nevet. Előbb Bp.-en, majd Münchenben tanult, s itt festette 1885-ben Tengerihántás c. képét, amely külföldön és itthon nagy sikert aratott (MNG tulajdonában). Münchenben csakhamar szembefordult az akkori akadémiai oktatással, s 1886-ban magánisk.-t nyitott, amelyben maga köré gyűjtötte az életszerűbb ábrázolásra törekvő fiatalokat. Személyisége erejével, s azzal, hogy a Münchenben kiállított francia képek (Courbet) újszerű értékeire hívta fel a figyelmet, a modem törekvéseknek nyitott utat. Ez idő tájt készült képei a francia festészet új törekvéseihez igazodva, végleg eltávolodtak az akadémikus stílustól. ~ tanítvány-barátai, Réti István és Thorma János biztatására kísérletképpen 1896 nyarán Nagybányára vitte isk. ját, amely a m. festészet történetében mint a nagybányai irányzat bölcsője nagy szerepet játszott. Rövidesen megtelepedett Nagybányán; isk.-ja a szabadtéri napfényes tájfestéssel évtizedekre meghatározta a hazai festészet fejlődésének útját. 1901-ben kivált a nagybányaiak közösségéből, és 1902-től nyaranta Técsőre vitte tanítványait. A teleket továbbra is Münchenben töltötte, fenntartva magánisk.-ját. Nem volt termékeny művész. Inkább a hangulatokat kereste, s a tanításban merült ki alkotó tevékenysége. Nagyszabású terve, a sokalakos Rákóczi-induló csak remek vázlatokig jutott el, mert állandóan módosította alapelképzelését. Técsőn festett kései tájképei: Técsői tájkép, Boglyás táj, Alkonyat boglyákkal. E műveiben már a plein air, ill. az impresszionizmus elemeit is felhasználta. Önarcképe (1918) egyike a legmegrázóbb alkotásainak. 1910-ben a Könyves Kálmán Szalonban állította ki gyűjteményes anyagát. Emlékkiállítását t957-ben rendezte meg a Szépművészeti Múz. – Irod. Réti József: H. S. (Bp., 1927); Németh Lajos: H. S. és kora művészete (Műv. tört. Ért. 1956); Felvinczi Takáts Zoltán: H. S.-ról (Műv. tört. Ért. I – VI. 1961–66).