Hóman Bálint (Bp., 1885. dec. 29. – Vác, 1951. jún. 2.): történetíró, egyetemi tanár, kultúrpolitikus, az MTA tagja (l. 1918, r. 1929, ig. 1933–45). ~ Ottó egyetemi tanár fia. A bp.-i egy.-en szerzett bölcsészdoktori oklevelet. 1915-ben az Egyetemi Könyvtár, 1922-ben az OSZK ig.-ja, 1923-ban az MNM főig.-ja lett. 1925-től 1931-ig a bp.-i egy.-en a középkori m. történelem tanára. Műveiben kezdetben a pozitivizmus, majd a szellemtörténet szemléletét és módszerét követte. 1932. okt. 2-től 1938. máj. 13-ig a Gömbös-és Darányi-kormányban majd 1939. febr. 16-tól 1942. júl. 3-ig, a Teleki-, Bárdossy- és Kállay-kormányban vallás-és közoktatásügyi miniszter. Mint kultúrpolitikus az 1930-as évek elejétől mind inkább a németbarát orientációt képviselte. 1946-ban a Népbíróság mint háboríts bűnöst életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte. Jelentős kutatója volt a középkori magyar történelemnek. -F. m. A magyar városok az Árpádok korában (Bp., 1908); Magyar pénztörténet 1000–1325 (Bp., 1916); A magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában (Bp., 1921); A Szent László-kori Gesta Ungarorum és a XII–XIII. századi leszármazói (Bp., 1925); A magyar hun hagyomány és hun monda (Bp., 1925); A forráskutatás és forráskritika története (Bp., 1925); Magyar történet (1458-ig, a továbbiakat Szekfű Gyula írta. (Bp., é. n. ); Egyetemes történet (I–IV. Szerk. H. B., Szekfű Gyula, Kerényi Károly Bp., 1935–1937). Irod. Glatz Ferenc: Németbarátság történelmi alapokon (in. Nemzeti kultúra – kulturált nemzet, (Bp., 1988).