Horárik János (Banovce, 1808 – Besztercebánya, 1864. máj. 28.): radikális publicista, bátor hangú antiklerikális író. A pesti papnevelőben tanult, 1831-ben szentelték pappá. Több helyen volt segédlelkész, majd Pesten nevelői állást vállalt. A reformkori politikai harcok idején a haladó törekvések mellett állt ki és a kat. egyház álláspontjával szemben a vegyes házasság és a szabad áttérés mellett nyilatkozott. E kérdésről röpiratot is adott ki. Papi állásáról lemondott és 1844-ben áttért a protestáns vallásra. Hosszabb külföldi utat tett. 1848-ban a forradalom hírére tért haza; a forradalom és szabadságharc balszárnyához, Petőfi, Vasvári, Táncsics köréhez tartozott. A szabadságharc után mint nevelő és újságíró kereste kenyerét. Hírlapi cikkeiben egyre erőteljesebben hirdette radikális nézeteit, főleg a papság és az egyház ellen. Német nyelvű műveiben olyan társadalom megvalósítását hirdette, amelyben mindenki dolgozik és egyenrangú. Ismerte Holbach, Saint-Simon, Babeuf, a fiatal Marx és Engels műveit. Saját gondolatait Filozófiai rendszerek c. művében foglalta össze, amelyet az MTA-nak nyújtott be, és amely elveszett. – M. Die Ehe im Geist Christi… (Tübingen, 1843); Johann Horárik's Kampf mit Hierarchie und Kirche in den Jahren 1841… 1845 (Leipzig, 1847); Szózat Némethonból a Habsburgház és Kossuth Lajos felől (Pest, 1849); Regék a görög és római őskorból (névtelenül, Pest, 1859). Irod. Tordai György: H. J. (Bp., 1954); H. J. harca a hierarchia és az egyház ellen az 1841–1845 években (fordította és jegyzetekkel ellátta Bohó Róbert és Tordai György, Bp., 1956).