Hortobágyi Tibor (Magyardiószeg, 1912. márc. 15. – Bp., 1990. ápr. 16.): mezőgazdász, egyetemi tanár, a biológiai tudományok doktora (1955). Pedagógus családból származott. 1934-ben a Szegedi Tanítóképzőben tanítói és énektanári oklevelet, 1936- ban a szegedi tudományegy.-en középiskolai tanári oklevelet is szerzett. Egy.-i évei alatt kutatómunkát végzett. Greguss Pál, Szent-Györgyi Albert és Győrffy István tanítványa volt. 1939-ben doktori disszertációját a Tisza nagyfai holtágának mikrovegetációjáról írta. Bp.-en a Mester utcai gyakorló isk.-ban kezdte oktatói munkáját. 1943-ban egy.-i magántanári címet szerzett, majd a Cinkotai Áll. Tanítóképző Intézet tanára lett. A Vallás- és Közoktatási Min.-ban (VKM) való rövid működés után 1945-ben ideiglenesen a szegedi egy. Növénytani Intézetet és a Tanárképző Főisk. Növénytani Tanszékét vezette. Ugyanabban az évben a Bajai Tanítóképző Intézet ig.-ja lett. 1949-ben az egri Tanárképző Főisk. alapító tagjaként létrehozta a Növénytani tanszéket és vezette 1958-ig. Közben részt vett a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főisk. Növénytani Tanszékének kialakításában. 1952-ben a biológiai tudományok kandidátusa címet nyerte el. 1958- ban az Agrártudományi Egy.-en oktatott, 1959-től a Gödöllőre áthelyezett Növénytani és Növényélettani Tanszéket vezette. Részt vett az agrobotanikus kert kialakításában s 25 évig oktatott a gödöllői egy.-en. 1960-ban tudományos rektor lett. – Kutatásainak középpontjában az algák mennyiségi és minőségi vizsgálata, morfológiai, cönológiai, terratológiai és rendszertani problémák, a halastavak produkciós biológiai vizsgálatai álltak. Foglalkozott a Balaton, a Tisza, a Duna hidrobiológiai kérdéseivel. Vizsgálatai során több új szervezetet írt le elsőként; mintegy 20 000 kézzel készített rajza jelent meg nyomtatásban, melyek rendkívüli értéket képviselnek. Elnöke volt a Magy. Hidrológiai Társ. Limnológiai Szakosztálynak, az MTA Hidrológiai Bizottságának, a Búvár c. lap szerk. bizottságának, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) Biológiai Választmányának, a Magy. Biológiai Társ. Botanikai Szakoszt.-nak; tagja, később elnöke volt a Tudományos Minősítő Bizottság (TMB) Általános Biológiai Szakbizottságának. Az esztergomi Balassa Bálint Társ. t. tagja, Esztergom város díszpolgára, A Bp.-i Művészetbarátok Egyesülete elnöke volt. Rendszeresen tartott előadásokat a Magy. Rádióban és Televízióban. Bugát Pál-díjjal, Vásárhelyi Pál-díjjal, Hermann Ottó-díjjal, Pro Natura emlékéremmel, Akadémiai Emlékéremmel tüntették ki. A bolgár, cseh, indiai, japán, m., szlovák és szovjet kutatók növényfajokat és – nemzetségeket neveztek el róla. – F. m. Növénytan (Haraszty Árpáddal, tankv.,Bp., 1950); A növény élete és környezete (tankv., Bp., 1953); Növénytan. 2. Növényrendszertan és növényföldrajz (szerk., Bp., 1968); Agrobotanika (szerk., Bp., 1974); Növényrendszertan (egy. és főisk. tankv., Bp., 1979); Növényföldrajz, társulástan és ökológia (társszerző, szerk. Simon Tiborral, Bp., 1981). – Irod. Harmónia, erkölcs, tudomány (riporter Kerényi Mária, Búvár, 1972. 3. sz.); Egy tankönyvíró vallomásai (A Biológia Tanítása, 1975. 3. sz.); H. T. halálára (Magy. Nemzet, 1990. ápr. 26.); Turcsányi Gábor: Szorgalom, tisztesség, tudás. In memoriam H. T. (1912-1990) (Természet Világa, 1990. 11. sz.).