Horvát Boldizsár (Szombathely, 1822. jan. 1. – Bp., 1898. okt. 28.): politikus, jogtudós, igazságügyminiszter, az MTA tagja (l. 1861, t. 1868). A jogot a győri ak.-n végezte. Joggyakorlat után 1843-ban ügyvédi vizsgát tett, majd Szombathelyen ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1848–49-ben szombathelyi képviselő a pesti, majd a debreceni parlamentben. Osztrák fogságban volt, szabadulása (1850) után ügyvéd. Részt vett az országbírói értekezleten (1861), majd az 1861-i ogy.-en. Barátság fűzte Deák Ferenchez és Eötvös Józsefhez. Külföldi utazás (1862) után a Földhitelintézet egyik létrehozójaként annak jogügyi ig.-ja lett (1863). 1865-ben képviselő. Deák javaslatára 1867. febr. 19-től 1871. jún. 11-ig igazságügyminiszter. Reformtörekvései (a bíráskodás korszerűsítése; elválasztása a közigazgatástól, a Kúriából és a Tábláról az egyházi és arisztokrataelemek eltávolítása, az úrbéri függés maradványainak felszámolása stb.) befejezetlenül maradtak a birtokos arisztokrácia támadásai miatt. 1871-ben lemondott, 1878-ban végleg visszavonult a közélettől. Szépirodalommal is foglalkozott. 1887-től a Kisfaludy Társ. tagja. – F. m. Municipium és parlamentarismus (Pest, 1866); A bírói hatalomról (Pest, 1869); H. B. Összes költeményei (Sajtó alá rendezte Barna János, Makó, 1927). – Irod. Kun László: A magyar igazságügyi kormányzat H. B.-tól (Bp., 1880); Tóth Lőrinc emlékbeszéde (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1900). – Szi. Mikszáth Kálmán: Az én kortársaim (Bp., 19l0).