Horváth Árpád (Dés, 1899. nov. 25. – Bp., 1944 dec.): színházi rendező, kritikus. Tanulmányait a bp.-i egy. bölcsészeti karán végezte. Fiatalon kezdett foglalkozni rendezéselmélettel, 1922-ben Hevesi Sándor segítségével a Nemzeti Színházhoz került. 1929-ben külföldi tanulmányutat tett. 1933–35 között három jelentősebb tanulmányát közölte a Nyugat (Racine-ról, Hamlet nagymonológjáról, Az ember tragédiája új értelmezéséről). 1935-ben baloldali nézetei miatt nyugalmazta a Nemzeti Színház. 1936–39 között a debreceni Csokonai Színház ig.-főrendezője. Munkásakadémiát szervezett, művészi céljait a Debreceni Független Újságban és a Debreceni Színházban fejtette ki. A debreceni „népszínház” gondolata azonban 1939-ben megbukott. Ezután 1940–44 között a bp -i Vígszínház főrendezője és szerk.-je az Új Hang című kiadványsorozatnak (A tél költészete, versgyűjtemény, Bp., 1941; Álarc nélkül, színészvallomások, Bp., 1942). Lefordította Gorkij Éjjeli menedékhelyét. 1944 végén baloldalisága miatt a nyilasok elhurcolták és ismeretlen helyen kivégezték. – Főbb rendezései: Madách: Az ember tragédiája (1925); Molière: Szerelem mint orvostanár (kiemelkedő sikere volt a mű commedia dell'arte stílusú rendezésének, 1926); Ibsen: Peer Gynt (1931); Bornemisza Péter-Móricz Zsigmond: Magyar Elektra (1932); Kalidásza: Sakuntala (1933); Jerőme: Valaki járt itt (1936); Juhász Gyula: Don Kihót (1937); Pirandello: Hat szerep keres egy szerzőt (1938); Ibsen: Vadkacsa (1937–39). – Filmet is rendezett: Estélyi ruha kötelező (1942, Cserépy Lászlóval). – Irod. Kellér Andor: Laci bácsi (Szivárvány, 1946. 20. sz.); Kutassy János: H. Á, mártírhalála (Alföld, 1962. 4. sz.).