Horváth Béla (Hejőcsaba, 1894. okt. 14. – Bp., 1968. máj. 25.): szemész, egyetemi tanár. Tanulmányait a bp.-i tudományegy. orvosi karán végezte. 1920-tól a bp.-i II. sz. szemészeti klinikán működött, utóbb Hoór Károly utódja lett. 1928-tól adjunktus. 1925-ben magántanárrá képesítették, 1934-ben egy.-i rk. tanár lett. 1935-ben a Magyar Szemorvostársaság alelnöke. 1936-tól az egyesített szemklinika ig.-ja, 1940-től az Áll. Szemkórház ig.-ja és a kolozsvári szemklinika tanára. 1944-ben a kolozsvári klinikák kitelepítése kapcsán Ny-ra távozott, s a hallei szemklinikán dolgozott 1945-ig. Hazatérve 1945–1964 között a barcsi kórház szemész-, majd ig. főorvosaként működött nyugdíjazásáig. – Tudományos közleményei főképpen a röntgensugár diagnosztikus és terápiás hatásával, műtéti problémákkal, a hályogműtéteket biztosító varratszisztéma kidolgozásával, újabb műtéti műszerek alkalmazásának indoklásával foglalkoztak. – M. Tapasztalatok a szemészeti röntgentherápia köréből (Bp., 1927); A szürkehályog és annak modern gyógyítása (Bp., 1939); A trachoma és jelentősége Magyarországon (Bp., 1942).