Horváth Endre (Mindszent, 1891. nov. 23. – Bp., 1945. febr. 15.): újgörög filológus. Tanulmányait – mint Eötvös-kollégista – a bp.-i egy.-en végezte, 1913-ban bölcsészdoktorátust szerzett. 1914-ben tanulmányútra ment Görögo.-ba, ahonnan az I. világháború kitörése miatt csak 1921-ben tért haza. 1916-ig Athénben, utána 3 és fél évig Tripoliszban, majd ismét Athénben élt mint óraadó nyelvtanár. Visszatérve Mo.-ra 1922-ben leánygimn. tanár, tanulmányi szakfelügyelő, 1923-tól 1937-ig a bp.-i egy. bölcsészkarán az újgörög nyelv lektora, 1937-ben az újgörög filológia magántanára. 1940-től leánygimn. igazgató. Közben az 1936–37-es tanévben megbízott előadó volt az Eötvös-kollégiumban és a bp.-i Tanárképző Intézetben. 1932-től 1939-ig a Parthenon egyesület titkára. Főleg az újgörög költészettel foglalkozott. – F. m. Görög históriás ének Mihály vajdáról (Bp., 1935); Zavirasz György élete és munkái (Bp., 1937); Az újgörög (Bp., 1943). – Irod. Moravcsik Gyula: H. E. (Antik Tanulm. 1954. 1–3. füz.)