Horváth Ernő (Bp., 1883. nov. 11. – Bp., 1943. jan. 3.): tanár, a hazai aviatika úttörője. Bp.-i középisk. tanár volt. Mint repülőgéptervező és pilóta több kora színvonalán álló monoplánt (Horváth L, II., III.) szerkesztett és épített. Már első, 25 LE-s gépével az 1910. évi bp.-i repülőversenyen díjat nyert. Gépeit kezdetben maga vezette, de miután súlyos repülőbaleset érte, abbahagyta a repülőgépvezetést. Nevéhez fűződik az első m. utasszállító repülőgép, egy kétszemélyes monoplán építése. III/A jelű gépe Prodam Guidó vezetésével először repült Bp. felett. Utóbb ugyanez a gépe átrepülte a Quarnerói-öblöt, miközben 1100 m magasságot ért el. Legfejlettebb gépeit változó görbületű és hajlásszögű szárnyakkal építette, amiáltal jó oldal- és hosszstabilitást és siklóképességet ért el. Elsőként foglalkozott hazánkban azzal a problémával, hogyan lehetne a repülőgépek magassági és oldalkormányát egyetlen, univerzális kormánnyal helyettesíteni. A m. repülés hőskorának ~ Zsélyi Aladár mellett a tudományos alapon kísérletező, legtermékenyebb repülőgép-szerkesztője volt. – F. m. A repülőmotor (Bp., 1922). – Irod. Vajda Pál: Magyar repülő feltalálók; Rákosi repülők (Repülés, 1954. 10. sz.).