Horváth István, ifj. (Bp., 1922. febr. 19. – Bp., 1941. okt. 17.): az egyetemi diákszínjátszás kezdeményezője, rendező. Mint középisk.-i diák a sárospataki ref. kollégium angol tagozatában több színdarabot rendezett. 1940-től a szegedi egy. m.–francia szakos hallgatója volt. Megszervezte a Szegedi Egyetemi Ifjúság Színjátszó Társaságát (SZEISZT), az ő rendezésében adták elő a Hamletet a szegedi Városi Színházban, majd a kolozsvári Magyar Színház színpadán. A második zsidótörvény rendelkezése szerint nem lehetett tovább tagja a társaságnak. Öngyilkos lett. Hagyatéka Hont Ferenc szerkesztésében a Madách Könyvtár sorozatban jelent meg. Emlékezetét az 1972-ben róla elnevezett országos Színjátszó Fesztivál őrzi. M. – Korszerű rendezés. A szegedi Hamlet (Sík Sándor előszavával, Hont Ferenc bevezető tanulmányával, Bp., 1942). – Irod. Erdődy János: Az elköltözötthöz (Népszava, 1941. okt. 21.); Berkes Erzsébet: Az igazságok kérlelhetetlen hirdetője. Ifj. H. I. (Színház, 1972. 4. sz.).