Horváth László (Cinkota„ 1921. jan. 7. – Bp., 1990. okt. 30.): vegyészmérnök, közgazdász, a közgazdaságtudományok kandidátusa (1973), Kossuth-díjas (1956), 1940-től a Bp.-i Műszaki Egy. Vegyészmérnöki Karán tanult, itt szerzett diplomát 1945-ben. 1945-től műszaki fejlesztéssel foglalkozott. 1951-52-ben a Bánya- és Energiaügyi Min., 1952-től 1963-ig a Ruggyantaárugyár főmérnöke volt. 1963- 1966 között az Orsz. Gumiipari Vállalat (Taurus) vezérigh.-e, 1966-1975 között vezérig.-ja. 1975-77-ben nehézipari miniszterh., 1977-től az Orsz. Tervhivatal elnöke. 1982-89-ben az OVK főig.-ja volt. Tagja volt az MTA Vezetés- és Szervezéstudományi Bizottságának, 1975-1985 között az MSZMP KB-nak. 1985-től a Nemzetközi Vezetéstudományi Akad. egyetlen m. tagja volt. 1967-től a Marx Károly Közgadaságtudományi Egy.-en óraadóként oktatott. Jelentős találmányokat szabadalmaztatott. 1953-ban a természetes kaucsuk extendálását dolgozta ki, 1956-ban a viszkózszálas szállítószalagot, 1960-ban az orientált szerkezetű gumitesteket, 1966-ban a nagynyomású hajlékony csövek csatlakozó elemeit. Kb. 20 további találmány társszerzője volt. Közgazdászként makrogazdasági kérdésekkel: a termelési szerkezettel, az ágazati irányítással, a szabályozó rendszerrel, vállalati stratégiával foglalkozott. Mintegy 100 tanulmány és könyv szerzője. – F. m. A vállalat távlati terve (Bp., 1973); Gazdasági fogalmak (Bp., 1987); Stratégia, vállalati tervezés a gyakorlatban (Bp., 1987).