Horváth Miklós (Dálnok, 1906. máj. 4. – Marosvásárhely, 1982. jan. 10.): orvos, egyetemi tanár, orvosi szakíró. A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban érettségizett 1924-ben, orvosi oklevelét Bp.-en szerezte 1931-ben, Iaşiban nosztrifikálták 1932-ben. Sepsiszentgyörgyön iskola-, üzemi, vasúti és betegsegélyező orvos, 1940-től az anya- és csecsemővédelem zöldkeresztes szolgálatának vezetője, 1946-tól Háromszék megye tiszti főorvosa. 1948-ban nevezték ki a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet egészségügyi szervezési tanszékére előadó tanárnak, 1950-től a közegészségtani tanszéket is irányította, 1957-től egy.-i tanár, 1968-ban vonult nyugalomba. Szerepet vállalt a Magyar Népi Szövetség megyei vezetésében, Szabédi Lászlóval, Szemlér Ferenccel együtt szerk. a Népi Egység napilapot (1945-49). Értékes képgyűjteményével a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum képtárát gazdagította. Édesapja, ~ András volt az 1912-ben felépült Múzeum épületében a legelső bentlakó altiszt. Az Orvosi Szemle-Revista medicală, Igiena, Communicationes szakfolyóiratok munkatársa. Szakdolgozatai a közegészségtan minden területét felölelik. Marosvásárhelyen kiadott kőnyomatos jegyzetei: Általános közegészségtan (1931); Közegészségtan (1934); Részletes közegészségtan (1952); Munkaegészségtan (1955, újabb kiadása Dienes Sándorral, 1961); Általános és telep lég-közegészségtan (Steinmetz Józseffel és Bedő Károllyal, 1957). Az Igiena generală şi comunală c. egységes tankönyv (1969) munkatársa.