Horváth Miklós (Lovasberény, 1935. nov. 25. – Giessen, NSZK, 1986. szept. 7.): matematika-fizika szakos tanár, a matematikai tudományok kandidátusa (1984). Oklevelét 1959-ben a szegedi egy.-en szerezte. 1979-ig gimn.-i tanár Székesfehérvárott, aktívan részt vett a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) munkájában és matematikatörténeti, didaktikai kutatásokat végzett a Bolyai Társulat és az MTA megbízásából. 1964-67 között megszerezte a filozófia szakos képesítést is az ELTE-n (Eötvös Loránd Tudományegy.). Ez hasznára volt tudományos vizsgálataiban, mivel főleg Leibniz filozófiai és matematikai munkásságával foglalkozott. Anyaggyűjtés céljából sokat kutatott a hannoveri Leibniz-Archivumban. Több előadást tartott bel- és külföldön az általa feltárt Leibniz-anyagról. (1970), 1979-től az ELTE numerikus analízis tanszékének volt az oktatója. Matematikatörténeti tanulmányok c. kiadatlan kéziratát az MTA Matematikai Kutató Intézete őrzi. – F. m. A végtelen kicsinek problémája a matematikában Leibniznél (Matem. L., 1978-1982. 1-3. füz.); Leibniz „Methodus tangentium inversa seu defunctionibus” című kéziratáról (Matem. L., 1978-1983. 1-3. füzet).