Horváth Tibor (Bp., 1910. márc. 9. – Bp., 1972. márc. 31.): orientalista, régész, művészettörténész, múzeumigazgató. A bp.-i tudományegy.-en szerzett oklevelet 1934-ben. Egy.-i tanulmányai alatt az MNM-nél megbízott tudományos segéderő. Tanulmányai befejezése után a múz. régészeti osztályán kapott állást. Népvándorláskori régészettel foglalkozott, számos ásatáson vett részt. 1937-ben bölcsészdoktorrá avatták. A következő évben a pécsi Városi Múz.-ban volt régész. 1939-ben került a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múz.-ba. 1941-ben egyéves ösztöndíjjal Japánba utazott, de a háború miatt csak 1945-ben térhetett haza. Japáni tartózkodása során több éves teatanfolyamot végzett, megkapta az európai ember számára igen ritka kitüntetést, a teamesteri oklevelet. 1945-ben a múz. osztályvezetőjévé nevezték ki, 1947-től a múz. ig.-ja, 1957-től az Iparművészeti Múz. h. főig.-ja is volt. Az ELTE-n régészeti és ázsiai művészeti tantárgyak meghívott előadója. Jelentős tudománynépszerűsítő munkát végzett. Ig.-i működése során sok kiemelkedő műtárgyat szerzett be, a kelet-ázsiai múz. gyűjteményét megduplázta. Tudományos érdeklődése csaknem egész Ázsia kultúrájára kiterjedt. Több tanulmányutat tett ázsiai országokba (Kína, Mongólia, Vietnam, India). Munkásságának eredményeit számos könyvben, száznál több szakcikkben tette közzé. A kínai és a 18. sz.-i japán művészetről készülő könyveit hirtelen halála miatt nem tudta befejezni. A m. UNESCO-bizottságnak, az MTA Művészettörténeti Bizottságának tagja, a M. Régészeti és Művészettörténeti Társulatnak 1964–70-ben elnöke. – F. m. Az üllői és a kiskőrösi avar temető (Bp., 1935); A legrégibb lovasnép Magyarországon (Gallus Sándorral, Bp., 1939); Korea régi művészete (Bp., 1954); Ázsia művészete a budapesti Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményeiben (Bp., 1954, 1955, angolul is); Kína szobrászata (Bp., 1955); Chado-to chajin, the tea ceremony and the tea masters (klny., Bp., 1958); Gaugin (Bp., 1960); Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum Emlékkönyve (szerk., bev., Bp., 1970). – Irod. H. T. (Népszabadság, 1972. ápr. 7.); Ferenczy László: T. H. (Acta Archaeologica, 1972. 2. sz.); Bibliography of the works of T. H. (Acta Archaeologica, 1972. 2. sz.).