Hunyady József (Pécs, 1921. ápr. 14. – Bp., 1983. dec. 4.): író, újságíró, Baumgarten-díjas (1947). A pécsi jezsuita gimn.-ból eltávolították Ady Endre verseit dicsérő írása miatt. Badacsonytomajban lett kántortanító (1941-42), 1943-tól katonai szolgálatot teljesített, Németo.-ban hadifogoly. 1945-ben tért vissza Pécsre. 1945-46-ban a Nemzeti Parasztpárt pécsi titkára. Várkonyi Nándor mellett a Sorsunk prózai és kritikai rovatvezetője. Szerencsétlen emberek c. novelláskötetét a Batsányi Társ. adta ki (1947). 1947-48-ban a pécsi Szabadművelődés főfelügyelője volt. 1948-ban Bp.-re költözött. A Magyar Nemzet szerkesztőségében dolgozott 1948 és 1955 között. Első regénye, (Elsüllyedt ország) 1949-ben jelent meg, első drámáját, a Bányászbecsületet a Belvárosi Színház mutatta be (1951). 1956-tól az Állami Déryné színház dramaturgja volt. 1960-tól ismét újságíró: Képes Újság (1960-68); Pajtás (1968-75); Magyar Horgász (1975-77); 1977-től nyugdíjba vonulásáig, 1980-ig a Népszava munkatársa volt. Népszerű történelmi regényei több kiadásban jelentek meg. – F. m. Hollós vitéz. Hunyadi János (r., Bp., 1957); A fekete lovag (r., Bp., 1959); Pepita (r., Bp., 1961); Hét tenger vándora (r., Bp., 1964); A napisten fiai (r., Bp., 1969); Oroszlán és gödölye (r., Bp., 1970); A viharmadár. Petőfi Sándor (életrajzi r., Bp:, 1972); Az égigérő vár r., Bp., 1982). – Irod. Orsi Ferenc: H. J. hatvanéves (Élet és Irod., 1981. 15. sz.); Kopré József Régi idők krónikása (Magy. Hírlap, 1983. febr. 23.).