Huszár Imre (Nagyercse, 1899. szept. 27. – Bp., 1985. ápr. 9.): szobrász, Munkácsy-díjas (1973). A brassói Áll. Faipari Szakisk.-ban asztalosságot, fa- és kőfaragást, valamint gipszöntést tanult. Ezután Kolozsvárott Szeszák Ferenc szobrász volt a mestere. Az ő révén ismerkedett meg Stróbl Alajossal, akinek egy ideig növendéke volt. Az I. világháború miatt tanulmányait meg kellett szakítania, utána többféle mesterséggel próbálkozott. 1920-1926 között az Iparműv. Isk.-ban tanult Mátray Lajos és Simay Imre mellett. Miután Bp.-en nem talált megélhetést, Párizsba utazott. Segédként egy évet töltött Le Mercier műtermében, ahol nagyszabású emlékművek készültek, majd szintén egy évig É. A. Bourdelle-nél tanult. 1927-ben két életnagyságú szobrát állították ki a Salonban. Tagja volt az Union des Artistes Modernes-nek (UAM), s 1937-ben a Világkiállítás zsűrijének. 1939-ben hazatért. 1940-ben Istókovits Kálmánnal közös kiállítást rendezett a Műbarátnál. Az iparművészeti kiállításokon általában kisméretű állatfigurákkal szerepelt, míg a képzőművészeti tárlatokra a nagyobb méretűeket küldte, s rövidesen márványból is kifaragta őket. A Fóka modelljét 1939-ben megrendelte a Herendi Porcelángyár, s három különböző méretben elkészítette. 1945 után óvodákhoz, gyermekintézményekhez tervezett állatfigurákat, köztéri szobrokat. Az 1960-as években készített négy fekvő figura Tatabányán, Gyulán, Herenden, Mosdóson található. Az Iparműv. Tanácsnak és különböző porcelángyáraknak volt a tanácsadója. – F. m. Diana őzzel (nagyméretű bronz, Kazincbarcika); Ló (Herceghalom); Női akt (agárdi strand). – Irod. Nagy Ildikó: Huszár Imre Art deco szobrászata (Ars Hungarica, 1987. 2. sz.).