Jacobi Andorné, Székács Jolán (Bp., 1890. márc. 25. – Zürich, 1973. ápr. 1.): pszichológus. 1919–1938 között családjával javarészt Bécsben élt. Mint az Osztrák Kultúrszövetség ügyvezető alelnöke kulturális és tudományos szervező munkát végzett, ezért Bécs városa díszpolgársággal tüntette ki. E munka során került kapcsolatba a jungi analitikus pszichológiával. A bécsi egy.-en pszichológiát tanult (1934–38), doktorált, majd C. G. Jungnál analitikus pszichológiai kiképzést szerzett a Zürich melletti Küsnachtban (1938–43). Haláláig gyakorlati pszichoanalitikus munkatársa volt a zürichi Klinik am Zürichberg nevű, a Jung-féle lélektant művelő kutatóintézetnek; az analitikus munka mellett tudományos és oktatói tevékenységet is végzett. Tudományos érdeklődése főként az analízis során megfigyelhető spontán rajzolásra és festésre irányult. Előadásokat tartott több európai országban és az USA-ban. A zürichi Jung Intézet kuratóriumának, az Analitikus Pszichológia Svájci és Nemzetközi Társaságának és más társaságok tagja, az Alkalmazott Lélektan Svájci Társaságának h. elnöke volt. – F. m. Die Psychologie von C. G. Jung (Zürich, 1940); Jungs Beitrag zur Psychologie des Kindes (Der Psychologe, Bern, 1950); Das Kind wird ein Ich (Heilpädagogische Blätter, Luzern, 1952); Ich und Selbst in der Kinderzeichnung (Schweizerische Zeitschrift für Psychologie, Bern, 1953); Komplex, Archetypus, Symbol (Zürich, 1957); Der Weg zur Individuation (Zürich, 1965); Der Mensch und seine Symbole (Olten, 1968, eredetileg angolul, London, 1964); Frauenprobleme – Eheprobleme (Olten, 1968); Vom Bilderreich der Seele (Olten, 1969); Die Seelenmaske (Olten, 1971); Mensch und Seele (Olten, 1971); Der Baum als Symbol (Aspekte analytischer Psychologie, Basel, 1975).