Jakubovich Emil (Győrasszonyfa, 1883. jan. 8. – Bp., 1935. dec. 27.): paleográfus, nyelvtörténész, az MTA l. tagja (1924). 1905-ben az MNM szolgálatába lépett, 1923-tól kézirattárának, 1927-től levéltárának vezetője, 1931-től az OSZK ig.-ja, 1934-től a Múz.-i Levéltár és az Országos Levéltár diplomatikai osztályának ig.-ja. Felfedezett és kiadott több nyelvemléket. Foglalkozott a Bécsi Képes Krónika szövegírójának személyével (szerinte Kálti Márk) és Anonymust és korát illetően (szerinte a 12. sz.) új elméletet állított fel. Megtalálta a székely rovásírás legrégibb, 15. sz.-beli ábécéjét. Része volt a bécsi udvari könyvtár m. anyaga egy részének (Anonymus stb.) hazahozatalában. – F. m. Régi magyar breviáriumi mutatótábla (Magy. Nyelv, 1908); XV. századi magyar fohászkodás (Magy. Nyelv, 1913); A Gyulafehérvári Glosszák forrásához (Magy. Nyelv, 1913); Nagyszombati kódex írója (Magy. Nyelv, 1917); Bonfini-kódex töredéke a Magyar Nemzeti Múzeumban (Magy. Könyvszle, 1919 és 1925); Adalékok nyelvemlékeink sorozatához (Magy. Könyvszle, 1919–20); Adatok legrégibb okleveleink és krónikáink íróinak személyében (Magy. Nyelv, 1924–25); P. mester (Klebelsberg Emlékkv. Bp., 1925); Ó-magyar Olvasókönyv (Pais Dezsővel szerk. Bp., 1929). – Irod. Kniezsa István: J. E. (Századok, 1936.)