Jankó János (Tótkomlós, 1833. nov. 3. – Bp., 1896. márc. 29.): festő és rajzoló, ~ János etnográfus apja. Szarvason már gimnazista korában rajztanítással foglalkozott. Pesten állította ki első életképeit (Búsuló betyár, 1854; Felköszöntő a kocsmárosra, A menyasszony üdvözlése, 1855; Magyar parasztmulatság, 1860). 1864-től a bécsi ak.-n tanult, ahol csakhamar felfigyeltek karikatúráira. A m. élclapok hívására 1866-ban Pestre jött, s rajzait ettől kezdve a bécsi Kikeriki, valamint a pesti Bolond Istók és Üstökös közölte. Tipikus és közkedvelt karikatúra-figurái (Sanyaró Vendel, Tojáss Dániel, Seiffensteiner Salamon stb.) főként a Borsszem Jankóban jelentek meg. Rajzainak számát mintegy 70.000-re becsülik. – Irod. M. Kiss Pál: J. J. (Gyula, 1961.)