Jánossy Ferenc (Bp., 1926. szept. 13. – Balassagyarmat, 1983. febr. 26.): festő, grafikus. Magánisk.-ban, majd 1943 nyarán a Nagybányai Művésztelepen képezte magát. 1945-től a bp.-i Képzőművészeti Főisk.-t látogatta, kezdetben Szőnyi Istvánnál, majd Fónyi Gézánál és Kmetty Jánosnál tanult mozaik szakon. Már ebben az időben részt vett mozaikkompozíciók tervezésében és kiviteli munkáiban (a Főisk. bejáratának mozaik padlózata; az ő terve alapján készült az úttörővasút Ságváriliget állomásának mozaikja; a Széchenyi-hegy állomás mozaikját Göllner Miklóssal együtt készítette). 1951-ben csoportos kiállításon vett részt a Fényes Adolf Teremben. 1956-ban tanulmányútra utazott Olaszo.-ba, majd Svájcba. 1957-ben a Basel melletti Freidorfban, majd Zürichben és Luzernben nyílt önálló kiállítása. Baselban a Kunstgewerbe Schuléban három és fél évet töltött tudása tökéletesítésével. Ezalatt a baseli Populair Suisse Romand francia vándorszínházban kereste meg kenyerét mint világosító és hangtechnikus. 1963-ban hazatért, Balassagyarmaton telepedett le, ahol több ízben állított ki a Horváth Endre Galériában, továbbá Salgótarjánban, Egerben, Nagykanizsán és Bp.-en is. Az 1975. évi Salgótarjáni Tavaszi Tárlaton díjat nyert. Bár erőteljes színvilágú, stilizált, expresszív hatású figurális képeket is festett, művészetében nagyobb értéket képviselnek linómetszetei és akvarellképei, melyeken az Ipoly környékét és csendes vízi világát örökítette meg. Saját terve alapján készült nagyobb murális munkája (24 m2), a bp.-i Nagy Lajos kir. úti lakótelep átjárójának mozaikdísze. Kivitelezőként a baseli egy. mozaikkompozíciója felrakásában vett részt.