Járdányi Pál (Bp., 1920. jan. 30. – Bp., 1966. júl. 29.): zeneszerző, népzenekutató, Kossuth-díjas (1954), Erkel-díjas (1952, 1953). Járdányi Paulovics István fia. Zenei tanulmányait a bp.-i Zeneművészeti Főisk.-a végezte 1936–42 között Kodály Zoltán (zeneszerzés) és Zathureczky Ede (hegedű) irányításával. Evvel párhuzamosan a tudományegy.-en néprajztudományt hallgatott, ahol 1943-ban szerzett doktorátust. Rövid ideig zenekritikusként működött, 1946-ban a Zeneművészeti Főisk. tanára lett, ahol 1959-ig tanított népzenét. Ezután főleg a népzenekutatásnak szentelte idejét. 1948-tól az MTA népzenekutató csoportjának volt munkatársa, ebben a minőségben rendszerezte és szerk. a Magyar Népzene Tára I. (1951) és IV. (1959) kötetét. 1964-ben Bp.-en a nemzetközi népzenei kongresszuson tartott előadást Tapasztalatok és eredmények a magyar népdalok rendszerezésében címmel (meg jelent: MTA Nyelv- és Irod. tud. oszt. közl. 1965). – F. m. Zenekari művek: Divertimento Concertante (1949); Vörösmarty-szimfónia (1952); Borsodi rapszódia (1953); Hárfaverseny (1959); Vivente e moriente (1963); Concertino (hegedűzenekar, 1964); kamarazene: Hegedű-zongora szonáta (1944); 2 vonósnégyes (1947–48, ill. 1954); Fúvósötös (1955); Quartettino (1956); Vonóstrió (1961), zongoraművek, kórusok, padagógiai művek. – Irásai: A kidei magyarság világi zenéje (disszertáció, 1943); Hangnemtípusok a magyar népzenében (Zenetud. Tanulm. I. 1953); The Determining of Scales and Solmisations in Hungarian Mus. Folklore (Studia Memoriae B. Bartók sacra, 1956); Über Anordnung der Melodien und Formanalyse in der Gregorianik (Acta Ethnographica, 1959); Magyar népdaltípusok I–II. (Bp., 1961); Bartók und die Melodieordnung (Studia Musicologica, 1963); A zene és a mai társadalom (Kortárs, 1963. 10. sz.); A zene a Nyugatban (Muzsika, 1966. 5. és 6. sz.); A népzene Bartók művészetében (Muzsika, 1966. 2. sz.). – Irod. Rajeczky Benjamin: J. P. (Jahrbuch f. Deutsche Volkskunde, 1966); Kodály Zoltán: J. P. (Studia Musicologica, Bp., 1967).