Jász Géza (Jobbágyi, 1863. febr. 12. – Bp., 1937. febr. 11.): filozófiai író. Jogot tanult, majd a Magyar Földhitelintézet könyvelője volt. Első bölcseleti munkája 1893-ban jelent meg. Munkássága szervesen kapcsolódott a m. haladó gondolkodás hagyományaihoz, Margó Tivadar, Herman Ottó világszemléletéhez. A darwinizmus kiterjesztését a társadalomra H. Spencertől vette át. Vallásellenessége és antiklerikalizmusa révén kapcsolatba került szociáldemokrata és polgári demokratikus írókkal. Lelkes turista volt. A Turisták Lapjába mintegy félszáz különféle cikket írt; jelentős propagandát fejtett ki a belső vándorforgalom emelése érdekében; a Magyar Turista Egyesület több vidéki osztályát ő hívta életre. – F. m. A fejlődés törvényei, különös tekintettel a társadalmi gazdasági életre (Bp., 1893); Az igaz, a jó és a szép eszméje (Bp., 1910); A sejt, mint a fejlődés alapformája (Bp., 1911); A vallás filozófiája (I. Bp., 1915); A világ egyensúlyának törvénye (Bp., 1935). – Irod. P. Gy. (Peitler Gyula): J. G. (Turisták L. 1933. 3. sz.); Cholnoky Jenő: J. G. (Turisták L. 1937. 2. sz.); Molnár István: J. G. születésének 100. évfordulójára (Magy. Filoz. Szle, 1964. 4. sz.).