Jászi Oszkár (Nagykároly, 1875. márc. 2. – Oberlin, USA, 1957. febr. 13.): író, politikus, egyetemi tanár, szociológus. Értelmiségi családból származott. A mo.-i polgári radikalizmus vezető alakja és teoretikusa. Egy.-i tanulmányait Bp.-en, majd Franciao.-ban és Angliában végezte. Ennek befejezése után a földművelésügyi min. szolgálatába lépett, hivataláról azonban hamarosan lemondott. 1911-ben a kolozsvári egy.-en az alkotmánytan magántanárává képesítették. Jelentékeny publicisztikai tevékenységet fejtett ki, amelyben határozottan állást foglalt a nagybirtokrendszer, a klerikalizmus és a nemzetiségi elnyomás ellen, az általános választójog és a polgári demokratikus követelések teljesítése mellett. Szoros barátság fűzte Szabó Ervinhez. Ady Endre barátja és népszerűsítője. Felesége Lesznai Anna volt. A Társadalomtudományi Társaság főtitkára és a munkások magas szintű szabadoktatását vállaló Szabad Iskola ig.-ja, a Huszadik Század főszerk.-je, az Országos Radikális Párt elnöke. Az 1918. okt.-i polgári demokratikus forradalom idején a Nemzeti Tanács tagja, a Károlyi-kormány nemzetiségi kérdésekkel megbízott tárcanélküli minisztere (1918. okt. 31.–1919. jan. 19.), a Külügyi Tanács elnöke. Részt vett 1918. nov.-ben a belgrádi fegyverszüneti tárgyalásokon, majd a románokkal tárgyaló aradi küldöttség vezetője volt. A Berinkey-kormányban nem vállalt tárcát. 1919. jan.-ban a szociológia tanárává nevezték ki a bp.-i egy.-en. A Tanácsköztársaság kikiáltása után külföldre emigrált. Először Bécsbe ment, ahol a Bécsi Magyar Újság főszerk.-jeként támadta a mo.-i fehérterrort, de ugyanakkor élesen megnyilvánult kommunistaellenessége is. 1924-ben felolvasókörútra hívták meg az USA-ba. 1925-ben végleg ott telepedett le és az Ohio államban levő Oberlin College szociológiaprofesszora lett. Kezdetben – részben Szabó Ervin hatására – hajlott a szindikalizmus, később pedig a bernsteini revizionizmus felé. Eleinte a spenceri pozitivizmus, később a moralizáló neokantiánus idealizmus hatott rá legerősebben. Elméleti és gyakorlati politikai működésében nagy figyelmet szentelt a nemzetiségi kérdésnek, amelyet a polgári demokratizmus szellemében Mo. „Keleti Svájc”-cá alakítása útján kívánt megoldani. Elképzelésében csalódások érték a nacionalizmusok fejlődésének adott társadalmi és politikai feltételei következtében. Korábbi haladó nézeteitől a későbbiek során sok vonatkozásban eltávolodott. Hamvait bp.-i temető örzi. – F. m. Művészet és erkölcs (Bp., 1904); Új Magyarország felé. Beszélgetések a szocializmusról (Bp., 1907); A történelmi materializmus állambölcselete (Bp., 1908); Mi a szociológia? (Bp., 1908); A nemzetiségi kérdés és Magyarország jövője (Bp., 1911); A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés (Bp., 1912); Mi a radikalizmus? (Bp., 1918); A monarchia jövője (Bp., 1918); Múlt és jövő határán (Bp., 1918); Magyarország jövője és a Dunai Egyesült Államok (Bp., 1918); Magyar kálvária – magyar feltámadás (német és angol fordításban is); The Dissolution of the Habsburg Monarchy (Chicago, 1929). – Irod. Szabó Imre: A burzsoá állam- és jogbölcselet Magyarországon (Bp., 1955); Fukász György: A magyarországi polgári radikalizmus ideológiájának történetéhez 1900–1908. J. O. ideológiájának bírálata (Bp., 1960); Horváth Zoltán: Magyar századforduló (Bp., 1961); L. Nagy Zsuzsa: Jászi és a hazai polgári radikálisok kapcsolata (Történeti Szemle, 1974); Hanák Péter: Jászi Oszkár dunai patriotizmusa (Bp., 1985).