Jékely Zoltán (Nagyenyed, 1913. ápr. 24. – Bp., 1982. márc. 19.): költő, író, műfordító, Baumgarten-díjas (1939), József Attila-díjas (1970, 1979). Áprily Lajos fia. Nagyenyeden és Kolozsvárott kezdte isk.-i tanulmányait, 1929-ben családjával Bp.-en telepedett le. Az Eötvös Kollégium tagjaként m.-francia-művészettörténet szakon folytatta tanulmányait, 1935-ben bölcsészdoktor lett. Az OSZK-nál helyezkedett el. Korán sikereket aratott verseivel, ezek a Nyugatban, a Válaszban és az Erdélyi Helikonban láttak napvilágot. 1936-ban adta közre Éjszakák c. verseskötetét, ezt követte az Új évezred felé (Bp., 1939) és a Mérföldek, esztendők (Bp., 1943). Verseiben a „nyugatos”, illetve az erdélyi m. költészet hagyományait követte, költői nyelvében a zenei hatásoknak van nagy szerepük. Kincskeresők (Bp., 1937), Medardus (Bp., 1939) és Zugliget (Bp., 1940) c. regényeiben nosztalgikus személyességgel idézte fel a gyermek- és ifjúkor erdélyi, illetve budai emlékeit. 1941-ben Erdély egy részének visszacsatolása után Kolozsvárra költözött, az ottani Egy.-i Könyvtárban dolgozott, emellett részt vett a Termés c. negyedéves folyóirat szerk.-ében. Kolozsvárott jelent meg A házsongárdi föld (1943) c. elbeszéléskötete. Az 1944-őszi újabb politikai fordulat után a kolozsvári Világosság c. napilap irodalmi rovatának vezetője lett, majd 1946-ban visszatért Bp.- re, és ismét az OSZK munkatársaként dolgozott. 1948-ban betiltották és bezúzták Álom c. kötetét, s kizárták az Írószövetségből. Hallgatásra kényszerült. Csak 1956-ban térhetett vissza az irodalmi életbe A csodálatos utazás c. mesefeldolgozással. Abban az évben állították vissza írószövetségi tagságát is. 1957-ben jelent meg a Tilalmas kert c. kötete válogatott és új verseivel. 1959-ben műfordításait jelentette meg (Keresztút). Ezután egymást követték verseskönyvei. Nosztalgikus hangon idézte fel a múltat, elsősorban elveszített szülőföldjét, amelynek tragikus sorsa mindinkább megrendítette. Prózai írásait, tanulmányait, esszéit, megemlékezéseit, kritikáit A Bárány vére (1981) címmel rendezte sajtó alá. A kötetben jelent meg Széchenyi Istvánról rajzolt több arcképe, ezek Széchenyi Naplójának fordítása közben születtek. Kiváló műfordító volt, olasz, német, francia, angol, román írók műveit tolmácsolta magyarul. Az ő nevéhez fűződik Dante Vita nuova c. művének fordítása m. nyelvre. – F. m. A fekete vitorlás (r., Bp., 1957); Bécsi bolondjárás (r. 1963); Csillagtoronyban (összegyűjtött versek, Bp., 1969); Isten madara (elb., Bp., 1973); Az idősárkányhoz (versek, Bp., 1975); J. Z. Válogatott versei (Bp., 1977); Széchenyi István Napló (1791-1860) (ford. Győrffy Miklóssal; szerk., jegyzetekkel, utószóval ellátta Oltványi Ambrus, az előszót Sőtér István írta, Bp., 1978, 1982); Csodamalom a Küküllőn (verses mesék, Bp., 1978); Angyalfia (novellák, 1978); Őszvégi intelem (versek, Bp., 1979); Évtizedek hatalma (versek, Bp., 1979); Édes teher (kisr., elb., Bp., 1982); Oroszlánok Aquincumban (színművek, verses játékok, szerk., utószóval Ablonczy László, Bp., 1984); Összegyűjtött versei (sajtó alá rend., utószóval Győri János, Bp., 1985); Összegyűjtött novellái (sajtó alá rend., utószóval Győri János, Bp., 1986); Sorsvállalás (tanulmányok, vál. Győri János, Bp., 1986); Elefánt-szerelem (vál, versek, vál., szerk., utószóval Lengyel Balázs, Bp., 1988); Kirepül a madárka (négy r., sajtó alá rendezte, utószóval Győri János, Bp., 1989).– Irod. Katona Jenő: Beszélgetés J. Z.-nal (Könyvtáros, 1970. 7. sz.); Lukácsy András: J. Z. (Látogatóban. Kortárs magyar írók vallomásai Bp., 1971); Műhelybeszélgetés J. Z.-nal (riporter Bányai Gábor, Népszabadság, 1975. febr. 2.); Rónay László: J. Z. költészete (R. L.: Hűséges sáfárok, Bp., 1975); Bodnár György: J. Z. két nézetben (B. Gy.: Törvénykeresők, Bp., 1976); Baránszky-Jób László: J. Z. lírája (B. J. L.: Élmény és gondolat Bp., 1978); Pályám emlékezete (összeáll., Új Írás, 1979. 9. sz.); Tornai József Búcsú J. Z.-tól (Kortárs, 1982. 7. sz.); Domokos Mátyás: J. Z. fejfájára (Tiszatáj, 1982. 5. sz.); Mészöly Dezső: Zoli (Élet és Irod., 1982. 16. sz); Győrffy Miklós és Takáts Gyula J. Z.-ról (Kortárs, 1983. 9. sz.); Zalán Magda: J. Z. (Új Látóhatár, 1983. 1. sz.); Csűrös Miklós: Trubadúr és látnok (Cs. M.: Színképelemzés, Bp., 1984); Pomogáts Béla: J. Z. (Bp, 1986); Nemes Nagy Ágnes: Apa és fiú (N. N. Á.: Látkép gesztenyefákkal, Bp., 1987); Lengyel Balázs: J. igaza (L. B.: Zöld és arany, Bp., 1988); Lator László: J., új évezredek felé (Kortárs, 1989. 11. sz.); Mátyás Ferenc: J. Barátsága (Új Írás, 1989. 4. sz.); Tandori Dezső:J. Z. (Irod. tört., 1989. 4. sz.); Pomogáts Béla:J. Z. emlékezete (Hitel, 1990. 10. sz.); Legendák J. Z-ról (összegyűjt. Albert Zsuzsa, Forrás, 1991. 23. sz.).