Jendrassik Jenő (Kapnikbánya, 1824. nov. 18. – Bp., 1891. márc. 3.): fiziológus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1863, r. 1880). ~ Ernő apja. A bölcsészdoktori oklevél elnyerése után 1847-től Bécsben végezte orvosi tanulmányait, ahol 1853-ban orvosi oklevelet nyert. Két évig dolgozott a bécsi közkórházban műtőnövendékként, majd Erdélyben koleraorvos. A továbbiakban Brücke és Ludwig élettani intézeteiben képezte tovább magát. 1857-ben Kolozsvárott az orvos-sebészi tanintézetben az elméleti orvostan tanára. 1860-tól haláláig az élettan ny. r. tanára a pesti egy.-en. 1884–85-ben rektor. Tervei szerint épült fel a bp.-i élettani intézet, amely akkor a legkorszerűbbek közé tartozott. Az orvosi fizika első hazai művelője. Jelentősek a bordaközi izmok működésére, a szemmozgások mérésére vonatkozó tanulmányai. Több élettani regisztráló készüléket szerk. Az izomműködést elektromos és mágneses folyamatokra vezette vissza. Az izomelektromosság számos jelenségét írta le, a kérdésnek elismert kutatója volt. Nagy szerepe volt az Orsz. Közegészségügyi Tanács megszervezésében. – M. Két új szemmérészeti mód (Pest, 1867); Értekezés a myo-mechanika köréből (Bp., 1882); J. J. tanár hátrahagyott iratai (Összeállította dr. Jendrassik Ernő, Bp., 1891). – Irod. Klug Nándor: Emlékbeszéd J. J. r. tagról (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1892); Varga Lajos: J. J. (Orv. Hetil. 1964. 40. sz.)