Joachim József (Szeged, 1897. szept. 25. – Budafok, 1954. okt. 26.): festő és szobrász. A szegedi piarista gimn.-ban érettségizett. Az I. világháborúban önkéntesként szolgált, hadnagyként szerelt le. 21 évesen feleségével Rómába ment, ahol E. Ferrarinál szobrászatot tanult, majd Párizsban elvégezte az École des Beaux Arts-t. Párizsban kezdett el festeni, bár tehetsége inkább a szobrászatra determinálta. Külföldi sikerei ellenére visszatért Szegedre; a város elismert művésze lett (több képét és egy mellszobrát a Móra Ferenc Múz. őrzi). A 20-as évek végén véglegesen Budafokon telepedett le. Itt Saár Erzsébettel és Vilt Tiborral közös kiállításon szerepelt. Mivel egyik szemét daganat következtében elveszítette, a 30-as évektől kénytelen volt felhagyni a szobrászattal, művészetének fő területe a festészet lett; olaj-, a 40-es évektől pasztellképeket is készített. Figurális kompozíciókat, portrékat, tájképeket festett. A II. világháborúban katona volt. Előbb felesége zsidó származása miatt, a háború után századosi rangja miatt meghurcolták. Haláláig alkalmi munkákból élt, irodasegéd, kifutó, betűfestő (a Budafoki Papírgyárban), végül éjjeliőr volt.