Jordáky Lajos (Kolozsvár, 1913. szept. 6. – Kolozsvár, 1974. nov. 29.): újságíró, történész, szociológus, egyetemi tanár. Apja nyomdász volt, a századforduló kolozsvári munkásmozgalmának jelentős szervezője, vezetője. ~ a kolozsvári felsőkereskedelmi isk.-ban érettségizett (1932). Már középiskolásként bekapcsolódott a Szocialista Ifjúmunkás Szövetség munkájába. 19 éves korában Proletárok c. karcolatát közölte a Munkás Újság. Belépett a Román SZDP-ba és annak baloldali szárnyához csatlakozott (1934). A Korunk c. kolozsvári marxista folyóiratba 1935-től rendszeresen írt szociológiai és irodalomkritikai cikkeket. Az 1930-as években több hónapot töltött Párizsban, majd Kolozsváron. 1938-ban többekkel együtt létrehozta az Erdélyi Enciklopédia könyvkiadó vállalatot és a Munkás Athenaeumot. Egy.-i tanulmányait 1944-ben fejezte be Kolozsvárt, közgazdaságtan és szociológia szakon. 1940–1944 között többször bebörtönözték, 1943-ban internálták. 1944-től ismét az ellenállási mozgalom jelentős szervezője volt Erdélyben. 1945 után Kolozsvárt szerk. és kiadta a Szakszervezet és a Társadalomtudomány c. folyóiratokat (1945–46) és a Marx–Engels Könyvtárat (1945). 1945–47-ben a kolozsvári Bolyai Egy.-en a szociológia tanára volt. Sorra jelentek meg történeti ismeretterjesztő kötetei a forradalmi hagyományokról. A kolozsvári Áll. Magy. Színház dramaturgja, irodalmi titkára (1948–52). A kolozsvári Bolyai Egy.-en az egyetemes újkori történelem tanára (1955–57), majd haláláig a Román Tudományos Ak. kolozsvári történettudományi intézetének tudományos kutatója. Munkássága kiterjed a m., a nemzetközi munkásmozgalom és a forradalmi mozgalmak történetének kérdéseire, a romániai m. sajtó-, színház- és művelődés-, valamint filmtörténetre. – F. m. Spanyolország (Kolozsvár, 1939); Horea, Closca, és Crisan (Kolozsvár, 1944); A márciusi ifjúság (Kolozsvár, 1945); A tudományos szocializmus Franciaországban (Kolozsvár, 1945); A márciusi ifjúság a márciusi gondolatról (összeállítás, Kolozsvár, 1945); Az erdélyi társadalom szerkezete (Kolozsvár, 1946); Egyetemes újkori történelem, 1640–1870 (Kolozsvár, 1957); Janovics Jenő és Poór Lili. Két színész arcképe (Bukarest, 1971); Irodalom és világnézet (cikkek, tanulmányok, Bukarest, 1973); A szocialista irodalom útján (Bp., 1973); Kótsi Patkó János: A Régi és Új Theátrom Históriája és egyéb írások (sajtó alá rendezte, Bukarest, 1973); Szocializmus és történettudomány. Tanulmányok (bev. Demény Lajos, Bukarest, 1974); Kovács Katona Jenő: Emberi kérdés (Bukarest, 1977); Józsa Béla. Tanulni a múltból. Politikai és szépirodalmi írások (bev. Balogh Edgár, Bukarest, 1978). – Irod. Balogh Edgár: J. L. köszöntése (Korunk, 1973. 10. sz.); Lukácsy András: Beszélgetés J. L.-sal (Magy. Hírlap, 1974. jún. 12.); Agárdi Péter: J. L. halálára (Élet és Irod., 1974. 39. sz.); Salamon László: J. L. halálára (Korunk, 1974. 12. sz.); J. L. (Kritika, 1975. 1. sz.); Raffay Ernő: J. L. történelemírásáról (Tiszatáj, 1976. 8. sz.).