Józsa János (Kajántó, 1901. okt. 11. – Kolozsvár, 1973. febr. 17.): romániai magyar tanulmányíró, műfordító. Középisk.-t a kolozsvári piarista gimn.-ban végezte (1922), ugyanitt az egy.-en román nyelv és irodalom-világtörténelem szakon szerzett tanári diplomát 1927-ben. Középisk.-i tanár Nagyenyeden Székelyudvarhelyen, Gyulafehérváron, Kolozsvárt, majd előadó tanár a Bolyai Tudományegy. román nyelv és irodalom tanszékén 1945-59 között; nyugdíjazásáig, 1962-ig a kolozsvári II-es sz. líceum tanára. Első tanulmányát Constantin Mavrocordat fejedelem és a piaristák kapcsolatáról az Erdélyi Múzeum közölte 1931-ben, ugyanebben az évben jelent meg fordításában Mikszáth Madárfészek c. novellája a székelyudvarhelyi Secuimea c. lapban. Történelmi tárgyú tanulmányaiban a közös román-m. múlt ismeretlen adatait tárta fel: a piaristák craiovai letelepedéséről, a legrégibb román krónikák m. történelmi vonatkozású adatairól, Grigore Ureche és Ion Neculce krónikájának a székelyeket bemutató részleteiről, egy erdélyi m. utazó havasalföldi útijegyzeteiről, Bălcescu 1849-es erdélyi békéltetési akcióiról. A klaszszikus és kortárs m. írókat, irodalmi mozgalmakat román nyelven ismertette. Tudománytörténeti szempontból jelentős munkája Pápai Páriz Ferenc Plentitudo vacui c. kéziratának fordítása Victor Mariannal. Románról m.-ra fordított többek közt V. Alesandri, N. Bălcescu, Jean Bart, Al. I. Brătescu-Voineşti, I. L. Caragiale, Miron Costin, I. Creangă, B. Şt. Delavrancea, V. Eftimiu, P. Gîrleanu, Ion Neculce, Al. Odobescu, Cezar Petrescu, L. Rebreanu, Al. Vlahuţă műveiből; m.-ról románra Gárdonyi Géza, Gyallay Domokos, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Nyírő József, Petőfi Sándor műveiből. – M. Cîteva monumente istorice din Judeţul Odorhei (1932); Szellemi párhuzam a XIX. század magyar és román irodalma között (Preo-Cupări Literare, 1936); Piariştii şi Românii pînă la 1918 (doktori értekezés, Nagyenyed, 1940).