Juhász Ferencné, Szeverényi Erzsébet (Medgyesegyháza, 1928. aug. 12. – Bp., 1972. dec. 14.): irodalomtörténész, az irodalomtudományok kandidátusa (1967). A bp.-i pedagógiai főisk.-n, majd 1954-ben az ELTE-en szerzett tanári diplomát. 1948-ban Juhász Ferenc költő felesége lett. Tanár, később az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa volt. A századforduló irodalmával és eszmetörténeti kérdéseivel foglalkozott. Bródy Sándor (Bp., 1971) c. monográfiájában lélektani beleérzőkészséggel, alapos műelemzések tükrében mutatta be az író életművét. Utolsó tanulmányaiban a m. szecesszió kialakulását és eszmei hátterét rajzolta meg. Öngyilkos lett. – Irod. Bodnár György: J. F.-né (Irod. tört. Közl., 1972. 5-6. sz.); Szalay Károly: Pontos kép (Napjaink. 1972. 7. sz.); Kabdebó Lóránt: J. F.-né Sz. E. (Élet és Irod., 1972. 52. sz.); Pomogáts Béla: J. F.-né (Irod. tört., 1973. 3. sz.); Juhász Ferenc: Az istenszárnyverés égő szerepei (Élet és Irod., 1974. 51. sz.). – Szi. Juhász Ferenc: Juhász Ferencné Szeverényi Erzsébet (vers, Jelenkor, 1976. 6. sz.).