Juhász Pál (Nagyenyed, 1916. febr. 4. – Bp., 1984. febr. 29.): orvos, pszichiáter, egy.-i tanár, az orvostudományok kandidátusa (1952). Orvosi oklevelét 1940-ben szerezte Debrecenben, majd katonai szolgálatot teljesített. Rövid ideig a debreceni Ideg- és Elmeklinikán volt Sántha Kálmán tanársegéde. 1946-1954 között a Magy. Néphadsereg Központi Kórházának elmeosztályát vezette, majd 1964-1967 között a Debreceni Orvostudományi Egy. ideg- és elmegyógyászati egy.-i tanára, 1964-67-ben az egy. rektora. 1967-1984 között a Semmelweis Orvostudományi Egy. Pszichiátriai Klinikájának ig.-ja, tanszékvezető egy.-i tanára. Bp.-en az 1940-es évek végén az elsők között létesített elektroencephalographiai laboratóriumot, később epilepsziaközpontot. A Központi Kórházban vezetése alatt fejlődött korszerű osztályokká a neurológia, pszichiátria és az idegsebészet. Debrecenben végzett epidemológiai vizsgálatai nemzetközi elismerést arattak. Sokoldalú pszichiáter volt, aki megvalósította azt az elképzelést, hogy a pszichiátriai kezelés mind határozottabban a beteg társadalmi helyzetének megőrzésére, ill. helyreállítására irányul. Alapító elnöke volt a Magy. Pszichiátriai Társ.-nak, amelynek elnöki tisztségét haláláig viselte. Főszerk.-je volt a Magyar Pszichiátriai Szemlének. – M. A klinikai neurológia alapjai (Bp., 1969); Az orvos és a beteg kapcsolata (Bp., 1971). – Irod. Oszvárth Károly: J. P. 1916-1984 (Orv. Hetil., 1984. 24. sz.).