Juhász Vilmos (Bp., 1899. aug. 21. – New York, 1967. szept. 29.): kultúrtörténész, író, újságíró, műfordító. Tanulmányait a bp.-i és a szegedi egy.-en végezte, ahol bölcsészdoktorrá avatták (1933). Az Újság c. lap munkatársa, egy ideig a Dante Kiadó ig.-ja, a Vigilia c. lap egyik alapítója (1935). 1945-ben a Szabad Szó c. napilap külpolitikai szerk.-je lett, majd 1946-ban a művelődéstörténet rk. tanára a szegedi tudományegy.-en. 1949-ben kivándorolt New Yorkba. Előbb a Columbia Egyetem lektora, majd a m. irodalom és művelődéstörténet előadója. Szerk. a római Katolikus Szemlét (1949–51). Bulwer E. Lytton, Theodor Dreiser, Hans Fallada, Macchiavelli, Nagy Frigyes, Marco Polo, J. B. Priestley, Franz Werfel munkáit, Saint Simon herceg emlékiratait fordította magyarra. Dormándi Lászlóval együtt szerk. a hatkötetes Új Lexikont (I-VI., Bp., 1936–37). Szerk. a kétkötetes Révai Lexikont (1947). – F. m. A világ népei és kultúrái (Bp., 1933–37); Hősök, tudósok, emberek (Az utolsó hetven év története, I-II., Bp., 1934-36); A fejedelem. II. Rákóczi Ferenc (Kovács Györggyel, I-II., Bp., 1936); Világtörténet (Bp., 1940); Nagy hódítók (Bp., 1942); Megváltás felé (Új vallástörténet 1. A nem keresztény világ, Bp., 1942); A szeretet breviáriuma (Sík Sándorral, Bp., 1946); The developement of catholicism in Hungary in modern times (Church and society, New York, 1953); Bartók Béla amerikai évei (New York, 1956); Hungarian Social Science Reader (1945–1963) (szerk., München, 1965).