Kabai János (Bukarest, 1927. aug. 1. – Bp., 1988. okt. 15.): kémikus, a kémiai tudományok doktora (1973). 1941-ig Nagyenyeden, ill. Nagyváradon élt, majd Bp.-re költözött. Vegyészi tanulmányait az ELTE (Eötvös Loránd Tudományegy.) Természettudományi Karán végezte 1949-1953 között. Tudományos pályafutását a kolloidkémiai tanszéken, Buzágh Aladár mellett kezdte. 1956-57-ben a Dohánykutató Intézetben dolgozott, majd visszatért az egy.-re, ahol főként a fém-hidroxidok kolloid sajátságait tanulmányozta, s e témakörben szerezte meg a kandidátusi fokozatot is (1960). 1966-69-ben a SOTE (Semmelweis Orvostudományi Egy.) Gyógyszerészi Karán tartott kolloidkémiai előadásokat. 1969-től az Orsz. Munka-és Üzemegészségügyi Intézetben dolgozott, 1973-tól a Kémiai Osztály vezetőjeként. Munkaegészségügyi problémákkal, különösen a légszennyezéssel foglalkozott.