Kádár Lajos (Alpár, 1896. máj. 19. – Bp., 1982. febr. 14.): író. Apja juhász-számadó, maga cselédként, bojtárként kezdte, Pestre érkezve (1912) borbélyinas, villamoskalauz, bankszolga, a háború után pincér. Katona, hadifogoly az I. világháborúban. Itt szerzett élményeit írta meg A doni halálbánya (1936) c. regényében, amely sikerét jórészt annak köszönhette, hogy a nincstelenek szemszögéből számolt be háborús élményeiről. Regényei, novellái a harmincas-negyvenes évek fordulóján egymást követték; elbeszélései napilapokban, folyóiratokban, többek között a Kelet Népében jelentek meg. Könyveiben a szülőföld, Alpár és az azt övező puszták életéről szólt a népmesékre emlékeztető módon, s ugyanakkor a szociográfiai ismeretek birtokában. – M. Cigányok (r., Bp., 1932); Tyukász Péter (r., Bp., 1938); Rozika (r., Bp., 1938); Taposóka (r., Bp., 1943); Halászok (r., Bp., 1943); Lidércsziget (r., Bp., 1944); Csüdi Mihály lelke (r., Bp., 1944); Kolomp szól a ködből (Emléksorok a régi pásztoréletről, Bp., 1959). – Irod. Bosnyák Sándor: Alpár néphite K. L. emlékeiben (Cumania, 8.); Miklóssy János: K. L. levelesládájából (Kritika, 1987. 10. sz.).