Kálló Antal (Szeged, 1898. márc. 13. – Bp., 1977. jan. 23.): kórboncnok, törvényszéki orvosszakértő, egyetemi magántanár, az orvostudományok doktora (1952). Orvosi oklevelét Bp.-en szerezte (1922). 1923-ban a szegedi Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán dolgozott, majd ebben az évben törvényszéki orvosszakértői képesítést nyert. 1923-tól 1937-ig a szegedi egy. kórbonctani intézetében tevékenykedett. 1934-ben a kórszövettani, bakteriológiai-szerológiai és kórvegytani vizsgálatok szakorvosa lett. 1937–1972 között, nyugdíjazásáig a bp.-i János Kórház kórbonctani osztályának főorvosa volt. Közben több külföldi tanulmányutat tett. A Magy. Pathológusok Társaságának elnöke (1949–1963). Tudományos munkái a kísérletes patológia több területén hoztak fontos eredményeket. Az emberi kórtanban is bizonyította a gyomor-patkóbél bántalmainak és a tüdővérzéseknek központi idegrendszeri eredetét. Munkáiban tisztázta a gümőkór számos kóroktani kérdését. Leírta egy ritka fejlődési rendellenesség („leprechaunismus”) kórbonctani elváltozásait. A tüdőtágulás és a légzészavar tárgykörével is foglalkozott.