Kálmán Imre (Siófok, 1882, okt. 24. – Párizs, 1953. okt. 30.): zeneszerző, operettkomponista. A Zeneak.-n Koessler János tanítványa. Eleinte dalokat, zongoraműveket írt, majd Endre és Johanna c. szimfonikus nyitányával keltett feltűnést. Rövid ideig joghallgató, 1908-ig a Pesti Napló zenekritikusa. Első nagy sikere a Tatárjárás c. operett (1908). További operettjei hamarosan világhírűvé tették nevét. 1938-ig Bécsben, 1938–40 között Párizsban, majd az USA-ban, 1945-től haláláig ismét Párizsban élt. Utolsó operettjét, az Arizona Ladyt halála után, 1954-ben mutatták be Bernben. Hatalmas nemzetközi sikerét műveinek sodró életkedve mellett zenéjének magyaros színezete segítette elő. Számos dal és sanzon szerzője volt. – F. m. Cigányprímás (1912); Csárdáskirálynő (1915); A farsang tündére (1919); Bajadér (1921); Marica grófnő (1924); Cirkuszhercegnő (1926); Csikágói hercegnő (1928); A montmartre-i ibolya (1930). – Irod. Somogyi Vilmos: K. I. (Színház- és Filmművészet, 1953. 11. sz.); Gál György Sándor–Somogyi Vilmos: Az operett regényes története (Bp., 1960).