Kamjén István (Mezőtúr, 1907. máj. 30. – Bp., 1976. szept. 9.): író, József Attila-díjas (1951). Nehéz körülmények között nőtt fel, tizennégy éves korától már kubikosként dolgozott Bp.-en. 1937-ben kapcsolatba került a népi írók csoportjával. Ösztönzésükre kezdett publikálni folyóiratokban és antológiákban. 1947–49-ben a Parasztpárt ogy.-i képviselője. 1959-ig a Pest m.-i Tanács tagja. Novelláinak, regényeinek témáit a szegényparasztok, a kétkezi emberek életéből merítette és realista művészettel ábrázolta. A legnagyobb elismerés Mihály c. regényét fogadta. Művei közül néhány lengyel nyelven is megjelent. Munkásságát 1969-ben SZOT-díjjal jutalmazták. – F. m. Mihály (r., Bp., 1950); Emberpiac (r., Bp., 1951); Szerződés (elb., Bp., 1953); Szakad a part (elb., Bp., 1955); Csorpáné és a többiek (elb., Bp., 1960); Küzdelem (elb., Bp., 1963); Emberek (elb., Bp., 1967); Hányódás (kisr. és elb., Bp., 1969). – Irod. Gerő János: K. I. hatvan éves (Élet és Irod., 1967. 22. sz.); Barabás Tibor: Halk búcsú (Népszava, 1976. szept. 26.); Csák Gyula: K. I. (Élet és Irod., 1976. 38. sz.).