Kántor Andor (Bp., 1901. dec. 7. – Bp., 1990. ápr. 2.): festő, Munkácsy-díjas (1967), érdemes művész (1979), Gálffy Lola festőnő férje. A Képzőművészeti Főisk.-n Rudnay Gyula tanítványa volt (1922-1928). Először a művészképzőt végezte el, majd rajztanári oklevelet is szerzett. Utána három évig Rudnay Gyula tanársegédje volt. Mint főiskolás Rudnay gyöngyösi, mátrafüredi, sümegi, hódmezővásárhelyi és mártélyi művésztelepein dolgozott, 1930 nyarán Nagybányán. 1929-től dolgozott a szentendrei régi művésztelepen. Tagja volt a Képzőművészek Új Társasága (KÚT), az Új Művészek Egyesülete (ÚME), a Nemzeti Szalon művészeti egyesületeknek és a Szentendrei Festők Társaságának. 1926-tól a fővárosi iparrajzisk., 1948-tól a Képző- és Iparművészeti Gimn. tanára, 1958-tól 1963-ig ig.-ja volt. – 1926-tól vett részt kiállításokon is. Főleg posztimpresszionista jellegű táj képeket festett. Önálló kiállítása volt a Csók Galériában (1958, 1965, 1978, 1981), a Pécsi Janus Pannonius Múz.-ban (1961), a szentendrei Ferenczy Múz.-ban (1970), az Ernst Múz.-ban (1972), Szegeden (1973), Miskolcon (1975). A Szentendrei Képtár 1982. máj.-jún.-ban megrendezte visszatekintő kiállítását közösen Gálffy Lola emlékkiállításával. Számos művét őrzik a különböző gyűjteményekben: Nemzeti Galéria, a Szentendrei Ferenczy Múz. stb. Hatvanadik születésnapján Csók Emlékéremmel tüntették ki. – Irod. Az Emlékkiállítás katalógusa életrajzzal Tóth Antal írásával (Szentendre, 1982).