Kánya Kálmán (Sopron, 1869. nov. 7. – Bp., 1945. febr. 28.): politikus, külügyminiszter. Pályafutását Konstantinápolyban kezdte mint alkonzul. 1904-ben konzullá nevezték ki, 1905-től a közös külügymin.-ban teljesített szolgálatot. 1913-ban a Monarchia mexikói követe, meghatalmazott miniszter. 1920-tól 1925-ig a külügyminiszter állandó helyettese. 1925-ben berlini követ lett, majd 1933- febr. 4-től 1938. nov. 28-ig külügyminiszter a Gömbös-, Darányi- és Imrédy-kormányokban. Az ő külügyminisztersége alatt ment végbe Mo. csatlakozása a Berlin–Róma-tengelyhez. Ezen belül az Olaszo.-gal való fokozott együttműködéssel igyekezett ellensúlyozni Németo. egyre növekvő hegemóniáját (ún. horizontális paktum koncepció), megkísérelt a lehetőségekhez képest jó kapcsolatokat fenntartani a nyugati hatalmakkal és a kisantant felé is tett közeledő lépéseket. 1938. aug.-ban Horthy és Imrédy németo.-i látogatása napjaiban Bledben megegyezett a kisantant államokkal Mo. fegyverkezési egyenjogúsága elismerésének kérdésében, amivel legalizálni kívánta a háborús készülődést. 1938. szept. 20-án Imrédy miniszterelnökkel Berchtesgadenbe repült és felkérte Hitlert a m. területi igények támogatására. 1938. okt.-ban vezetője volt a komáromi m.–csehszlovák tárgyalásokon részt vevő delegációnak. Miután az 1938. nov. 21-i német olasz demars miatt Kárpát-Ukrajna tervezett megrohanásától az Imrédy-kormánynak el kellett állnia, ~ lemondott. 1935. okt. 4-én Horthy örökös felsőházi taggá nevezte ki. A II. világháború idején a Bethlen–Kállay vezette politikai csoporthoz tartozott.