Káposztás Pál (Rozsnyó, 1893. jún. 29. – Bp., 1957. szept. 4.): bányamérnök, a műszaki tudományok doktora (posztumusz, 1958). Tanulmányait 1912-ben a selmecbányai ak.-n kezdte. Az I. világháborúban a szerbiai katonai bányászatnál (Majdanpek, Rudnik), majd ausztriai altáró-hajtásoknál mérnöki munkakörben működött. 1920-ban a soproni bányászati főisk.-n nyert oklevelet. 1920-tól a királd-putnoki szénbányák üzemi mérnöke. 1927-ben a bp.-i tudományegy.-en földtanból doktorált. 1927–34 között a szerbiai majdanpeki rézércbánya ig. főmérnöke. Visszatérése után a bp.-i vízművek újpesti Duna alatti alagútépítésének volt szakértője. E munkája kapcsán elsőként hívta fel a figyelmet a sűrített levegőben végzett méréseknél fellépő fénytörés hatására, 1938-tól az aknamélyítés és bányászati mélyépítés munkálataiba kapcsolódott be (lyukóvölgyi fagyasztásos aknamélyítés stb.). A II. világháború után, 1946–1949 között az államosított szénbányák műszaki ig.-ja volt. 1946-ban a bp.-i tudományegy.-en magántanári képesítést nyert. 1949–50-ben a Szénbányászati Kutató Laboratórium osztályvezetője, majd haláláig a Földalatti Vasúttervező Vállalat, később az Út-, Vasúttervező Vállalat (ÚVATERV) irányító tervezőmérnöke. 1946–1952 között a bp.-i tudományegy.-en a földtani térképezés és a műszaki földtan előadója volt. Több tanulmánya jelent meg a bányageológia és a bányászati mélyépítés köréből bel- és külföldi szaklapokban. Jelentős találmányai és újításai: a ~-féle dobzsilip (1950), táróhajtás úszóhomokban vasbordákkal (1951), táróhajtás úszóhomokban zárt pajzzsal (1956). – F. m. Királd környékének bányageológiai viszonyai… (Bp., 1927); Petrographische und geologische Beiträge zur Kenntniss des Erzvorkommens von Majdanpek in Serbien (Bp., 1934); Földtani szerkesztések és számítások (egy.-i jegyzet, Bp., 1950); Földtani térképezés (egy.-i jegyzet, Bp., 1950); A fagyasztásos talajszilárdítás tudományos alapelvei és tervezési előírásai (Bp., 1951); A táróhajtás szellőztetése (Bp., 1956). – Irod. Dr. K. P. (Bányászati L., 1957.)