Károly, IV. (Persenbeug, Alsó – Ausztria, 1887. aug. 27.–Funchal, Madeira-szigete, 1922. ápr. 1.): Magyarország és Csehország királya, I. Károly néven osztrák császár, a Habsburg-Lotharingiai uralkodóház tagja. Felesége Zita, bourbon-pármai hercegnő. Ferenc Ferdinánd meggyilkolása (1914. jún. 28.) után trónörökös, 1916. nov. 21-én, Ferenc József halála után foglalta el a trónt. 1917 elején, amikor a központi hatalmak veresége nyilvánvalóvá vált, kísérleteket tett különbéke kötésére az antant államokkal; legismertebb ilyen kísérlete sógora, Sixtus pármai herceg közvetítésével történt 1917 márc.-ában. Külügyminiszterén keresztül igyekezett a német kormányt is befolyásolni kompromisszumos béke kötésére. Belpolitikáját az a törekvés irányította, hogy megelőzze a vereség várható következményeit. Engedményekre hajlott a birodalom népeinek autonomista törekvéseivel szemben (1918. okt. 16-i manifesztuma a Monarchia osztrák fennhatóság alá tartozó részeinek föderatív átalakításáról); Mo.-on felmentette Tisza István miniszterelnököt (1917. máj. 25.) és olyan kormányokkal kísérletezett (Esterházy Móric, Wekerle Sándor), amelyeknek programjában szerepelt a választójog kiterjesztése is. 1918 okt.-ében, a Wekerle-kormány lemondása után a rohamos balra tolódás fékezésére tárgyalt Károlyi Mihállyal miniszterelnöki kinevezéséről, azonban a huzavona és az intrikák siettették a forradalom kitörését. 1918. nov. 11-én Ausztria, majd nov. 13-án az ún. eckartsaui nyilatkozatában Mo. ügyeiben való minden részvételről lemondani kényszerült. Ausztriában 1918. nov. 12-én, Mo.-on 1918. nov. 16-án kikiáltották a köztársaságot. ~ családjával együtt Svájcba költözött. 1921-ben két alkalommal is puccsszerű kísérletet tett a m. trón visszaszerzésére. Első alkalommal (1921. márc. 27.–ápr. 5.) Mo.-ra utazott és megkísérelte Horthyt rávenni a hatalom átadására. Második alkalommal (okt. 21.–nov. 1.) fegyveresen próbálta a hatalmat megragadni. 1921. okt. 23-án Budaörsnél a Horthy-kormányzat csapatai szétverték a ~t támogató alakulatokat. Károlyt őrizetbe vették és az Antant Madeira szigetére, Funchalba internálta, ahol rövidesen meghalt. A m. nemzetgyűlés az 1921. évi XLVII. tc.-kel detronizálta a Habsburg-házat. – Irod. Karl Werkmann: Der Tote auf Madeira (München, 1923); Arthur Polzer-Hoditz: Kaiser Karl (Zürich, 1929); Lajos Iván: IV. Károly király élete és politikája (Pécs, 1935); Reinhold Lorenz: Kaiser Karl und der Untergang der Donaumonarchie (Graz–Wien–Köln, 1959).