Károly János (Ráckeve, 1834. ápr. 22. – Székesfehérvár, 1916. jan. 16.): egyházi író, történész. Teológiai tanulmányait 1851-től a székesfehérvári papnevelő intézetben, a bölcsészetet a pesti egy.-en végezte. 1855-ben szentelték pappá, majd 1860-tól Nádasdy Lipót gr. agárdi birtokán volt adminisztrátor. Itt egyházi szolgálata mellett a család levéltárát is rendezte. 1867-től tétényi plébános, utóbb esperes. 1885-től székesfehérvári kanonok és a papnevelő intézet ig.-ja, az egyházjog és az egyháztörténelem tanára. Utóbb nagyprépost, végül c. püspök lett. – F. m. Emlékkönyv a székesfehérvári püspöki megye százados ünnepére (Nyirák Sándorral, Székesfehérvár, 1877); Oklevelek gr. Nádasdy Ferenc nádasd-ladányi levéltárából (Bp., 1889); Vegyes egyházi beszédek (I–III. Bp., 1887.–Székesfehérvár, 1890, 1911); Az őskeresztény irodalom monográfiája (I–II. Bp., 1880–1890); A Fejér megyében lévő plébániák összeírása 1753–54-ben (Székesfehérvár, 1893); Oklevelek Salamon Vince családi levéltárából (Székesfehérvár, 1893); Fejér vármegye története (I–V. Székesfehérvár, 1896–1904); Székesfehérvár sz. kir. város, a megye székhelye története (Székesfehérvár, 1898).