Kárteszi Ferenc (Cegléd, 1907. febr. 13. – Bp., 1989. máj. 9.): matematikus, a matematika tudományok doktora (1968), egyetemi tanár. A Pázmány Péter Tudományegy.-en végezte matematikai tanulmányait. Tanári diplomájának megszerzése után 1931-től 1940-ig Győrött volt reálisk.-i tanár. Bölcsészdoktori értekezését a bp.-i egy.-en védte meg (1933). A II. világháborúban katona, majd hadifogoly. Hazatérése utánegy.-i szolgálatra beosztott gyakorlóisk. tanári állást kapott. 1950-től 1977-ig, nyugdíjba vonulásáig az Eötvös Loránd Tudományegy. (ELTE) Természettudományi Karán volt egy.-i tanár, tanszékvezető. 1958-62-ben az egy. rektorh.-e, a Tanárképző Tanács elnöke. Tudósa és előadója volt a geometriának, a kombinatorikának, a Graf-elméletnek. Könyvekben, tanulmányokban foglalkozott a matematika- és geometriatanítás módszertani kérdéseivel. Szerk. 1968-tól az ELTE Természettudományi Karának szakmódszertani közleményeit. 1952-től foglalkozott Bolyai János Appendix c. művének magyarázatával. Alapító tagja volt a Bolyai János Matematikai Társ.-nak és az olasz Unione della Matematicá-nak. A Bolyai Társ. Beke Manó-díjjal tüntette ki (1962). – F. m. Bevezetés az ábrázoló geometriába (Bp., 1950); Ábrázoló geometria (Bp., 1957, több kiadásban, angol és olasz fordításban, 1976, 1978); Szemléletes geometria (Bp., 1966); Fejezetek a geometriából (Bp., 1971); A geometria tanítás korszerűsítéséről (Bp., 1972); Appendix. A tér tudománya (szerk., bevezetéssel, magyarázatokkal és kiegészítésekkel, Bp., 1973, 1977); A matematika lélektana (Matematika Tanítása, 1986. 2. sz.). – Irod. Beszélgetés a matematikáról (riporter Ambrus András, ELTE Természettudományi Kar Szakmódszertani Közl., 1982. 1. sz.); Saar Gyula: A tudós tanár. Beszélgetés K. F.-cel (Természet Világa, 1983. 6. sz.); A jó tanár holtig tanul (riporter Ambrus András, Köznevelés, 1985. 39. sz.).