Kászonyi Dániel (Bécs, 1813. okt. 2. Bp., 1886. máj. 11.): honvéd százados, újságíró, a szabadságharcos és a forradalmi eszmék harcosa. Felvidéki köznemesi család fiaként megismerkedett a francia felvilágosodás eszméivel. 1830-ban egy évig kadét volt a Radetzky-huszároknál, majd jogak.-i hallgató Kassán. Beutazta Itáliát, majd mint ogy.-i követi írnok részt vett a Lovassy-féle Társalkodási Egyletben. Ezért 1836-ban kizárták a közhivatalokból; Bécsben, Párizsban, majd Mo.-on vidéken élt. 1848 tavaszán Kossuth megbízásából Bécsben kapcsolatot épített ki az aulistákkal. Egyik szervezője a Nádor-huszárok hazahozatalának, majd az okt.-i bécsi forradalom Latour-ellenes akciójának. Pozsonyban Újházy Lászlóval megszervezte a népfelkelést és a város védelmét, részt vett Guyon oldalán a nagyszombati csatában, 1849 tavaszán Eger kormánybiztosa, majd Kossuth bizalmas futárja Görgeyhez. Világos után Komáromba szökött, onnan a fegyverletétel után Hamburgba, majd Londonba emigrált. Nyelvtanári, újságírói és kereskedelmi tevékenységet folytatott, de mindezt alárendelte a Kossuth vezette emigráció céljainak. Kapcsolatban állt Mazzinival és Londonban részt vett egy német újság szerkesztésében. 1861-ben Kossuth megbízásából hazatért, 1863-tól 1867-ig nevelő Vay Dániel fiai mellett, majd a kiegyezés miatt elkeseredve Németo.-ba távozott. Hazatérése után a függetlenségi párti Egyetértés munkatársa, majd 1879-től a Munkás Heti Krónika, 1881-től 1884. febr.-ig a Népszava szerk.-je (Miller Tamás álnéven). Teljesen elszegényedve fejezte be életét. Emlékiratában, cikkeiben és regényeiben a polgári átalakulás, a nemzeti függetlenség, majd a szocialista mozgalom ügyének lelkes harcosa. – F. m. Die Lorette (Berlin, 1864); Ungarns vier Zeitalter (Leipzig, 1868) – Irod. Márkus László: K. D. (Élet és Tud. 1963. 41. sz.); Márkus László: K. D. (New Hung. Quart. 1965. 20. sz.)