Kazacsay Tibor (Bp., 1892. márc. 12. – Bp., 1977. okt. 5.): zeneszerző, zongoraművész. Tanulmányait a Zeneak.-n végezte (1914). A Nemzeti Zenedében, majd Berlinben a Klindwort-Scharwenka-Konzervatóriumban tanított zeneelméletet. Utána egy ideig Bp.-en saját zeneisk.-t vezetett. 1926–1936 között a Magy. Rádió zongorakísérője volt. 1933-ban a nem állami zeneisk.-k orsz. szakfelügyelőjévé nevezték ki. 1945 után a Rádióban ismét zongorakísérő. 1957-ben került bemutatásra Fagott versenye. Ének a Margitszigetről c. kantátáját, amelyet Arany János emlékére írt, 1958-ban a Fővárosi Tanács nívódíjával tüntették ki (bem. 1958. márc. 31.). Ugyanebben az évben mutatták be Madách c. szimfonikus költeményét is. Elhunyt felesége emlékére írta 1960-ban Gyászóda c. művét Raics István szövegével (bem. 1964). Míg korábbi műveinek stílusa a múlt század romantikus harmóniavilágán alapszik, 1962-ben bemutatott nagyszabású művében (Balatoni szimfónia zenekarra, baritonszólóra és vegyeskarra) a Bartók és Kodály által kezdeményezett diatónikus, modális népdalstílusig jutott el. – M. Álomország (fantázia, 1932); Kis dalok az állatokról (gyermekdal gyűjtemény, B. Radó Lili szövegével, 1937); Max és Móric (groteszk szimfónia, 1938). – Írása: Az új zene összhangzattana (Bp., 1944).