Kelemen Emil (Bp., 1895. jún. 9. – New York, 1973. ápr. 25.): festő. A Képzőművészeti Főisk.-n tanult 1919–1922 között, majd a müncheni Ak. növendéke volt (1922–24). Olaszo.-ban, Németo.-ban, Franciao.-ban és Ausztriában járt tanulmányúton. Több nyarat töltött a nagybányai művésztelepen, ahol főleg Ziffer Sándorral dolgozott. A nagybányai isk. szellemében indult, de egyfajta expresszivitás is jellemzi műveit. Tömören, keményen összevont tónusokban, nagyvonalúan tagolt formákban festett. 1927-től állította ki műveit, ez évben az Ernst Múz.-ban volt kiállítása. Ugyanitt szerepeltek rajzai és akvarelljei 1929-ben, majd az 1948-as Ernst Múz.-beli tárlatán több mint száz képét bocsátotta szemlére, különösen Gellért Lajos és Keleti Artur portréját emelte ki az akkori kritika. 1933-ban hatvankilenc akvarell, tempera és olajképe került a Fränkel Szalon falaira. A Tamás Galériában 1938-ban és 1943-ban szerepeltek művei, több ízben részt vett a Szinyei Társ. kiállításain is. Radnai Pannival tervezte a bp.-i Köbölkút utcai isk. sgraffitóját és a badacsonyi bormúz. mozaikját. 1956-ban Bécsbe távozott, majd 1957-ben New Yorkban telepedett le. 1958-ban Bécsben a Wolfrum Galériában, 1959-ben New Yorkban volt önálló tárlata, más amerikai városokban is kiállított.