Kellner Béla (Dályok, 1904. márc. 20. – Bp., 1975. júl. 17.): orvos, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1948, r. 1973), Állami-díjas (1966). Orvosi oklevelét 1929-ben a pécsi egy.-en szerezte. A harmincas években a pécsi egy biokémiai tanszékén dolgozott. 1936-ban magántanárrá képesítették. 1947-ben a debreceni tudományegy. orvosi karán egy.-i tanár, 1952-től a bp.-i Onkopatológiai Kutatóintézet ig.-ja volt 1955-ben az Orvostovábbképző Intézet onkopatológiai tanszékére egy.-i tanári kinevezést kapott. A Royal Society of Medicine és több éven át a lyoni Nemzetközi Rákkutató Intézet Tudományos Tanácsának tagja. A Magy. Onkológus Társaság elnöke, az MTA és az Egészségügyi Minisztérium Onkológiai Bizottságának tagja. Fő kutatási területe a daganatok növekedési típusainak tanulmányozása, az áttétképzés mechanizmusa, valamint a daganatok kemoterápiája. Jelentősek a leukémia és nyirokcsomó-daganatok patológiájával, a daganatok zsíranyagcseréjével, a besugárzott ergoszterin hatásával, a bőrfarkasnak D2-vitaminkezelésével, a fertőző betegségeknél előforduló mellékvesevérzésekkel foglalkozó kutatásai. Ő alkalmazott hazánkban először izotópokat biológiai kutatásokban. Megalapozta Mo.-on a daganatbiokémiai és hisztokémiai kutatásokat. 4 monográfiája és több mint 130 közleménye jelent meg. A Magyar Népköztársaság Zászlórendje II. fokozatával tüntették ki (1974). – F. m. A nyirokcsomók daganatai (Lapis Károllyal, Eckhardt Sándorral, Bp., 1965); Die Ausbreitung des Krebses. Invasion und Metastatisierung (Bp., 1971); Rákkutatás, daganat ellenes küzdelem (Bp., 1972). – Irod. Sugár János: K. B. (Magy. Tud., 1976. 1. sz.); K. B. (Orv. Hetil., 1975. szept. 21.).