Kellér Dezső (Bp., 1905. dec. 1. – Bp., 1986. szept. 24.): konferanszié, kabaré- és operettíró, érdemes művész (1955), kiváló művész (1965), ~ Andor öccse. Felesége Major Ida szinésznő. Pályáját a Ma Este c. színházi lapnál kezdte karikaturistaként, majd riporterként. A húszas évek végén kezdett kuplékat, dalszövegeket és kabarétréfákat írni. Mint konferanszié 1933-ban szerepelt először a Terézkörúti Színpadon, utána alkalmi műsorokat készített. 1944-ben munkaszolgálatot teljesített. 1945-ben a Pódium Kabaré tagja, 1950-ben a Kamara Varieté, 1951-ben a Vidám Színpad szerződtette, ahol 12 éven át működött. 1964-ben a Thália Színházhoz szerződött, ahol a Thália kabaré c. műsorát drámai színészek adták elő. A kabaré nagymúltú hagyományainak folytatója, jellegzetes pesti figura, kissé vontatott beszéde, rögtönzésnek tűnő, de alaposan kidolgozott konferansziéi, összekötő szövegei találóan fejezték ki a pesti polgár érzésvilágát. Kabaréjeleneteinek száma 200 körül mozog; írt egyfelvonásokat: A papa helyezkedik, s operettet Három tavasz címmel. Békeffi Istvánnal együtt átdolgozta Kálmán Imre Csárdáskirálynő és Lehár Ferenc: Luxemburg grófja c. operettjét. Művészetét, konferanszait megőrizte számos rádió- és televízió-felvétel. A Thália Színház 1986. dec. 30-án emlékére mutatta be Leltár miatt nyitva c. műsorát. – M. Az én kabarém (Bp., 1943); Pomócsi kalandjai (Bp., 1950, Békeffi Istvánnal); Kedves közönség (Bp., 1957); Kis ország vagyunk (Bp., 1963); Lehet valamivel kevesebb (Bp., 1967); Kortársak és sorstársak (Bp., 1971); Fogom a függönyt (Bp., 1986). – Irod. Gergely Ágnes: A kabaré sosem fog elmúlni. K. D. (Huszonegy, Bp., 1982); Barabás Tamás: Fogja a függönyt (Új Tükör, 1985. dec. 1.); Galsai Pongrác: K. elment (Élet és Irod., 1986. okt. 3.); Balázs István: Ahol ő volt, Budapest is jelen volt (Magy. Hírek, 1986. okt. 25.).