Keresztúry Sándor, Oltyán, Alexandru Olteanu (Sarkadkeresztúr, 1897. nov. 27. – Temesvár, 1943. jan. 18.): műfordító, szerkesztő, közíró. A nagyszalontai Arany János Gimn.-ban Tisza István ösztöndíjasaként végezte a középiskolát. Jogi tanulmányokat végzett. Első írásai a Magyar Nyelvőr 1916-os és 1917-es évfolyamaiban megjelent szómagyarázatok. Az I. világháború után Nagyváradon telepedett le, és feleségével, Diamandy Viktóriával együtt bekapcsolódott a Societatea Cele Trei Crişuri (Hármas Körös Társaság) munkájába, amely a román-m. kapcsolatok ápolását igyekezett előmozdítani. 1934-től eredeti román családi nevén jegyezte írásait. A 30-as évek végétől Temesváron élt. Novellái, versei a nagyváradi, kolozsvári, brassói, temesvári lapokban jelentek meg. Bukaresti román lapokban a m. irodalomról írt ismertető cikkeket, a Keleti Újság és Napkelet számára román lapok és könyvek szemlézését vállalta. A Cimborában eredeti írások mellett román mesék és költemények fordításával szerepelt. A fontosabb erdélyi sajtótermékekben (Gindirea, CeleTreiCrişuri, Napkelet, Korunk) román és m. nyelvű publicisztikai tevékenysége tfolytatott. Egyik szerk. je lett a CeleTrei Crişuri társaság Aurora c. kétnyelvű folyóiratának, bécsi m. emigráns írókkal nemzetközi jellegű közművelődési egyesület formájában kísérelte meg újjászervezni a nagyváradi Ady Endre Társaságot, amely az Henri Barbusse és Romain Rolland kezdeményezte Clarté mozgalom humanitárius szellemében lett volna hivatott a szomszédos népek értelmiségét baráti közelségbe tömöríteni. Írói kezdeményező ereje ugyan csakhamar személyi viszálykodásokba fordult, de publicisztikai tevékenységével az irodalmi életből való kiszorulása után sem hagyott fel, s főként a nagyváradi Família hasábjain közölt szemlecikkeket a 30-as években. – M. Új román költők antológiája (műfordítások, Nagyvárad, 1922); Szlávok a háború után (Kolozsvár, 1926).