Kerpely Antal (Kürtős, Arad vm., 1837. febr. 5. – Selmecbánya, 1907. júl. 22.): kohómérnök, akadémiai tanár, az MTA l. tagja (1877). ~ Antal (1866–1917) apja. A selmecbányai ak.-n tanult. 1862-től az aninai vasbányánál mérnök, 1864-ben az oravicai parafingyár vegyésze, 1865-ben a ruszkabányai kohó mérnöke. Ez évben szabadalmaztatta a nyersvas kéntől, foszfortól és réztől való megtisztítására vonatkozó eljárását, amelyet Szászo.-ban a gyakorlatban meg is valósított. 1867-ben a kisgarami vasgyár segédig.-ja, 1868-ban a kaláni vasgyár építésére kapott megbízást, 1869-től a selmecbányai ak.-n a számára szervezett vas- és fémkohászati tanszék vezetője. Önálló új tárgyként ő vezette be a tüzeléstant és a vasgyárak telepítését. Szakirodalmi munkássága világhírt szerzett számára. 1880-ban szabadalmaztatta a mész- és magnéziakötésű tégla gyártási eljárását, 1884-ben új rendszerű kettős regeneratív kavarókemencéjét. 1881-ben az állami vasgyárak központi ig.-ja lett. Az elhanyagolt m. vasművek és vaskohók korszerűsítése az ő nevéhez fűződik. Úttörő munkát végzett a kohászati szakirodalmi tájékoztatás (dokumentáció) terén a Berichte über die Fortschritte der Eisenhüttentechnik c. periodikus kiadványának (Leipzig, 1866–1896) közreadásával. – F. m. A vaskohászat gyakorlati és elméleti kézikönyve (I–II. Selmecbánya, 1873–1874); Die Anlage und Einrichtung der Eisenhütten (füzetekben Leipzig, 1873–1884); Magyarország vaskövei és vasterményei… (Bp., 1877); A vas chemiai alkata és keménysége közötti vonatkozások (Bp., 1878); A magyar vasipar jövője (Bp., 1884). – Irod. Cotel Ernő: K. A. hatása a vaskohászati tudományokra és a magyar vasipar fejlődésére (MTA Matem. és Term. tud. Ért. 1937); Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók (Bp., 1958, bibliográfiával).